Úton a címvédés felé

Passz-központú liga, mi? A támadók majd megoldják! Meg hát. Az NFL top 5 támadósorai közül az első Saints, a második Steelers és az ötödik Eagles már a Bahamákról figyeli az eseményeket, a 3. Colts és a 4. Broncos pedig egymással játszik. A szakértők egyik leggyakrabban előbukkanó mantráját a Seattle Seahawks immár 2 (és fél) éve cáfolja meg hétről-hétre.

Északnyugaton ugyanis nem az volt a siker receptje, hogy legyen egy évente 5000 yardot és legalább 30-40 TD-t passzoló irányító a csapatban, a többiek pedig csak azért vannak, hogy meglegyen a létszám. Hanem először is vettek egy bevállalós edzőt. Jó, lehet néha túl bevállalós, és nem kéne minden 4. és rövidnek nekimenni az ellenfél red-zone-jában, de összességében mindenképpen ő az alap. Aztán egy kőkemény, labdavadász védelmet, akik ellen minden yard fáj. Jó, kicsit nagyszájúak, de ez egyáltalán nem baj, sőt. Aztán szereztek egy tankot Buffaloból, voilá, meg is volt a futó. Na ő meg pont nem nagydumás, és? Ez már elég jó, de holmi game-manager irányítóval nem akarta a John Schneider (general manager) – Pete Carroll (főedző) páros a többiek szemét kiszúrni, így húztak a drafton egy igazi jolly jokert, és bevállalták, hogy köré építik az offense-t.

Igen, köré, ugyanis hiába nem produkál a harmadéves Russel Wilson Bradyt, Rodgers-t és Manningeket megszégyenítő statisztikákat…hopsz…állj-állj. Álljunk csak meg egy pillanatra és vizsgáljuk meg a számokat közelebbről:

Így már azért mindjárt más, ugye? Az NFL csapatok general managereinek szerintem legalább fele a fejét veri a legközelebbi falba, hogy 2012-ben nem húzta ki őt a 75. helynél előrébb, Chip Kelly pedig éjszakánként igazából nem Sanchez és Foles videókat néz, hanem Wilsonról fantáziál, hogy ő ~~(és legalább 2-3 jobb CB…)~~ verhetetlenné tenné a csapatát.

A védelem… nos, az pedig egész egyszerűen félelmetes. A D# az előző szezon után újra vezeti az NFL-t engedett pontokban (15,9), engedett total yardokban (267,1 yd), és passz elleni védelemben (185,6 yd), de mióta a defense vezére Bobby Wagner (LB) és Kam Chancellor (SS) visszatért sérüléséből a 12. héten, azóta ezek a számok még sokkal jobbak. Amikor Wagner nem volt idén a pályán akkor az egység 5,1-es yard/play és 4,0-s yard/futás átlagot engedett, valamint a játékok 4,7 %-ban sackelték az ellenfél irányítóját. Amikor ott volt a gyepen, akkor ugyanezek a számok (sorrendben) 4,4, 3,1 és 7,4%. Az utolsó 6 meccsen összesen 39 pontot engedett a csapat, az kevesebb, mint egy TD átlagban.

És ha már úgyis a statisztikai rovatnál tartunk, akkor nézzük meg a két csapat közelmúltbeli közös történetét:

Az utóbbi három alapszakasz mindegyikében találkozott egymással a két csapat, mindháromszor Charlotte-ban, és mind a három alkalommal a Hawks győzött (sorrendben 12-16, 7-12, 9-13). Ennek megfelelően Pete Carroll edzőként 4-0 a Panthers ellen, míg Ron Rivera 0-3 a Seahawks ellenében. (Egyébként jövőre is találkoznak, de akkor már Seattle-ben.)

A rájátszásban most találkoznak másodszor, az elsőt, a 2005-ös NFC döntőt a Seattle nyerte 34-14-re hazai pályán.

Az NFC mindenkori 1. kiemeltje a Divisional Weekenden 1990, vagyis a 12-csapatos rájátszás bevezetése óta 20-4-re áll, és abból a 4-ből 2 a Giants volt a 2007-es és 2011-es (SB-győztes) szezonban.

Decemberben és januárban Russell Wilsoné a legjobb győzelem-vereség arány (15-3, 83,3%) az NFL történetében (2. Tom Brady 67-16, 80,7%).

A rájátszásban Cam Newton 1-1, Russell Wilson 4-1-es W-L arányt tud felmutatni.

Mindezek ellenére nem lesz sima meccs. Annak ellenére sem, hogy Newton az autóbalesete után még mindig nem teljesen egészséges, így talán kevesebb futásra lehet tőle számítani. Ha van ugyanis a Seahawks-hoz hasonló csapat a ligában, akkor az az elmúlt 5 meccsen látható Panthers volt: domináns D, hatékony futójáték (CAR: decemberben átlag 199 yd, SEA: 173 yd átlagban az alapszakaszban) és egy mobilis irányító. Ahogy szerintem a Seattle esetében nem nagyon van értelme a 11. hétig történő eseményekkel és statisztikákkal foglalkozni, úgy a Carolina esetében a 13. hét előtti történéseknek nincs jelentőségük. Aminek van, az a hazaiak 6-0-s, és a vendégek 5-0-s sorozata, az ebben az időszakban egyaránt masszív futójáték és futás elleni védekezés, valamint a yardokat és pontokat is alig-alig engedő védelmek.

Mint már említettem a 8. héten találkozott a két csapat, akkor egy utolsó perces TD-vel tudtak nyerni Wilsonék. Akkor mindkét támadóegység sokat hibázott a red-zone-ban (eladott labdák, rossz passzok), de a meccs végén végül a Seattle volt képes összerakni egy TD-drive-ot, és ez elég is volt a győzelemhez.

A játék képe várhatóan hasonló lesz a korábbi meccsekhez. Az elmúlt 3 párharc összesen 57 drive-jában össze-vissza 4 hatpontost tudtak a támadók szerezni. Igazi védelmi csatára van tehát kilátás, sok futójátékkal, jó néhány punttal, ugyanakkor mindkét offense képes több nagy játékot is bemutatni. Mindkét irányítótól számos futásra számíthatunk, de ezeknek csak egy része lesz tervezett futás. Lotulelei kiesésével (bokatörés) a Panthers front-7 gyengült, így a Seahawks futójátéka jobban működhet. Már csak azért is, mert a hazaiaknál visszatér Max Unger a fal közepére, és amikor ő játszott, akkor az offense 30 yarddal többet átlagolt, mint nélküle. Ugyancsak gyógyultnak minősül Kearse (WR) is. Egyetlen fontos hiányzó lesz, Jordan Hill. Egyáltalán nem lesz sima meccs, a vegasi bukmékereknél ugyan 11 pontos favorit a Seahawks, ez azonban véleményem szerint túlzás, ugyanakkor jelenleg elképzelhetetlennek tartom, hogy ezt a meccset Washington államban Riveraék meg tudják nyerni.