Going Deep

A csoport támadósorairól már megalkottuk a véleményünket, egészen pontosan katonadani mondott ebben a tekintetben ítéletet a csapatokról. Hajtás után pedig a védelmek kerülnek terítékre.

Az NFC utolsó csoportjába kezdünk bele, nézzük melyik a legjobb támadósor a védelmek által uralt csoportban.

Az NFL az a liga, ahol aztán tényleg mindenféle karakterrel találkozhattunk az évek során, még azok is, akik csak az utóbbi pár 1-2 évben kezdték el követni ezt a remek ligát. Elég csak Johnny Footballra gondolni, vagy Greg Hardyra, Adrian Petersonra vagy épp Ray Rice-ra. Találhatunk keményen dolgozó kisembert, vagy épp nagypofájú trash talkert. Előbbire Kuechly, utóbbira Richard Sherman a legjobb példa. Mivel nincsen poszt Gronk vagy J.J. Watt nélkül és pozitív őrültre még úgysem hoztam példát ezért mindketten kihagyhatatlanok a felsorolásból. De az vitathatatlan, hogy ha trógert keresünk, akkor Cortland Finnegan magasan viszi a pálmát.

Bár tavaly ismét negatív mérleggel végzett a Rams, a Broncos és a Seahawks legyőzésével már jelezték, hogy van bőven potenciál a csapatban. Ugyanakkor az NFL egyik legjobb védelméhez (védőfalához) és speciális egységéhez csak átlag alatti offense társult, ennek megfelelően az első 7 választásukat mind a támadósor megerősítésére használták.

Tavaly ezzel a csoporttal kezdtük a szezonértékelőket, most (majdnem) velük fejezzük be. A Nemzeti Konferencia nyugati csoportja továbbra is az egyik legerősebb, a csoport tagjai közül a Seahawks a tavalyi győzelem után újra eljutott a Super Bowlig, igaz ott egy emlékezetes meccsen kikapott, a Cardinals pedig végül bejutott Wild Cardra. A nagy leolvadások és feltámadások csoportja volt ez, legalábbis, ha az előbb említett két csapatot nézzük, a 49ers és a Rams viszont csak a középmezőnyben vegetált végig a szezonban.

Nem, ez nem egy amolyan törpe-Messis vicc akar lenni. Egyszerűen gyűlölöm a tündéket a maguk arroganciájával, tökéletességével, fedhetetlenségével együtt, míg Középfölde törpéi lazák és menők! És igen, a cikk az amerikai fociról fog szólni. De mivel Peter Jackson feltalálta a militarizált kost, én pedig imádom az utalásokat (és csak Legolas a jó tünde), ezért Sam Bradford játssza a szerethető, vicces és jóravaló törpét, akit talán túlzottan is megvetettem ez idáig. Épp ezért megpróbálok rávilágítani arra, hogy miért és milyen értékben érné meg őt elcserélnie a Ramsnek, és hogy mely franchise-okat tudná jobbá tenni.

Nem titok, hogy szimpatizálok a 49ers csapatával. Nem vagyok egy habzó szájú drukker, van néhány csapat, akiket nem bírok a hype miatt, de nem kap el instant émelygés, ha a csoportellenfelek nevét hallom. Sőt! Ha egyszer elismerően csettintek egy Bowman vagy Willis gyalulásért, akkor nem leszek álszent a tetszésemet kifejezni egy hasonlóan csattanós Wagner szerelésnél. Emiatt - talán kicsit irigykedve is - de meghajlok a csütörtök esti rangadó szereplői előtt.

Most, hogy többé-kevésbé kialudtam magam, jövünk a vasárnapi, meglepetésekkel tarkított meccsek második részével. Lesz itt minden: rájátszásra jelentkező Miami, Petersont megszégyenítő Patterson, bíztató Jaguars, vagy épp gyengélkedő Broncos offense. Valamint holnap jövünk majd az esti meccsekkel is, a összefoglaló első részét pedig ITT olvashatjátok el!