Tavaly ezzel a csoporttal kezdtük a szezonértékelőket, most (majdnem) velük fejezzük be. A Nemzeti Konferencia nyugati csoportja továbbra is az egyik legerősebb, a csoport tagjai közül a Seahawks a tavalyi győzelem után újra eljutott a Super Bowlig, igaz ott egy emlékezetes meccsen kikapott, a Cardinals pedig végül bejutott Wild Cardra. A nagy leolvadások és feltámadások csoportja volt ez, legalábbis, ha az előbb említett két csapatot nézzük, a 49ers és a Rams viszont csak a középmezőnyben vegetált végig a szezonban.
A szezon elején hullámzó játékot láthatott a Seattle-től az, aki a meccseiket nézte. A Packers és a Broncos elleni győzelem mellett a Chargers és a Cowboys elleni sima vereség is belefért a 3-3-as mérlegbe. Két könnyű hazai győzelem után sikerült a Chiefs-től is kikapni idegenben és 6-4-nél a rájátszás elég távolinak tűnt, látva az akkor elég brutálisnak kinéző hátralévő sorsolást, valamint a Cardinals 9-1-es mérlegét. Itt viszont visszatért az addig sérült Bobby Wagner, a védelem az ementáli sajt alakzat helyett betonfallá változott, a Cardinals irányítóit pedig a Rams egyesével elintézte, és beindult a henger. 6 győzelem zsinórban az alapszakasz végén (közte 2 az Arizona ellen), majd még 2 a rájátszásban, a Super Bowlban viszont a Patriots ha csak egy hajszállal is, de jobbnak bizonyult.
MVP – Marshawn Lynch
Ezen sokat gondolkodtam, de végül nála maradtam. Nem tudnék egyetlen játékost kiemelni a védelemből, bár Wagner visszatérése után hatalmasat javult az egység. A védőfalból Williams-t is meg lehetne említeni, de ő is inkább csak a szezon második felében volt kiváló. Wilson javult a tavalyi önmagához képest, ötször is győztes drive-ot vezetett, de Lynch az aki igazán a hátán vitte a csapatot. Változó összetételű, de mindenhogy rossz támadófallal is összesen 1673 yardig és 17 TD-ig jutott.
Az év újonca – Paul Richardson
De csak mert választani kell valakit, semmi másért, mert ő sem annyira érdemli meg. Illetve ha nem sérül meg a rájátszásban a Panthers ellen, akkor nyugodtabb szívvel adnám a fiatal elkapónak ezt a díjat. 30 elkapás, 292 yard és 1 TD volt az idei teljesítménye, de ennek a nagyja a szezon második felében került fel a statisztikai lapokra.
A legnagyobb csalódás – A csere defensive backek
Lehetett csalódni a támadófalban? Nem, úgyse várt tőlük senki semmit. Lehetett igazán csalódni az elkapókban? Nem, egy run-first csapatban, lyukas támadófallal mégis mire lehetett számítani? Na de amit a csere cornerek, elsősorban Tharold Simon művelt a rájátszásban, az majdnem elég volt, hogy ne csak a Patriots-tól kapjon ki a gárda a rájátszásban, hanem már előbb. Jeremy Lane sérülésével ugyanis nem maradt jó nickel a csapatban, így a rájátszásban kis túlzással az ellenfelek gameplanje annyi volt, hogy felálltak 3 elkapóval, és annak dobta a QB a labdát, akit nem Sherman vagy Maxwell fogott. Valami egészen fogalmatlanul forgolódott, akárkit is kellett volna fognia.
Fontos szabadügynökök:
Ez rövid lesz, ugyanis Byron Maxwell az egyetlen, aki igazán fontos, de ő rá Wilson, Wagner és Lynch mellett már akkor sem lenne pénz, ha Chip Kelly nem egy dollárokkal vastagon megpakolt bőrönddel kutatna jó defensive backek után. Ráadásul az Eagles-be még illik is, így azt gondolom, hogy ebben az esetben csak a szerződés számai a kérdésesek, nem a távozás maga (már az sem, 5 év, $54 millió, $25 millió garantált). Esetleg meg lehet említeni még a guard James Carpentert, aki futásblokkoláshoz még egész használható, de az irányító megvédésében, hát… azt látta mindenki hétről-hétre, valamint a SB MVP Malcolm Smith-t, aki idén többnyire csak a padot melegítette.
Ugyan még nem szabadügynökök, de mindenképpen a mostani holtszezonban kell szerződést hosszabbítani Russell Wilsonnal és Bobby Wagnerrel.
Hiányposztok:
A szokásos. Támadófal, támadófal ééés támadófal. Valamint elkapók. A változatosság kedvéért egyébként jobb oldali CB-t is keres a csapat Maxwell szinte biztosra vehető távozása miatt. Azt pedig Lane kiesése után láttuk idén, hogy Burley-re és Simonra mennyire lehet rábízni a jobb oldalt, illetve a nickelt…
Mint egy álom úgy indult a szezon, a védelmet a Seattle-ével mérték össze, és a szezon közepén bizony úgy is tűnt, hogy ők a jobbak. Carson Palmer és az offense annyit hozott amennyit kellett, és 8-1-nél elérhető közelségbe került a bye week is. A 10. héten ugyanakkor a Rams ellen Palmer térdszalag szakadást szenvedett mindössze két nappal az új szerződése aláírását követően. Stantonnal a 11. héten még megverték a Lions-t, majd két idegenbeli vereséggel megkezdődött a lejtmenet. Két nézhetetlen meccsen, a Chiefs és a Rams legyőzésével a rájátszáshelyet ugyan biztosították maguknak, de a Rams elleni második meccsen Stanton is megsérült, így ott vége is lett a Cardinals szezonjának. A zseniális védelem mindent és még annál is többet megtett, de a Lindley vezette offense-zel nem lehetett már meccset nyerni, pedig a saját pályán megrendezendő Super Bowl elég pluszmotivációt adhatott. Végül a Panthers jelentette a végállomást a Wild Card körben.
MVP – A támadófal
Az előző holtszezon egyik első szenzációja volt, hogy egy 5 éves 35 millió dolláros szerződéssel a Cardinals el tudta hozni Oaklandból a LT Jared Veldheert. Ezzel az igazolással a támadófal össze is állt, Palmer látható javulásában elévülhetetlen érdemeik voltak, sacket alig-alig engedtek.
Az év újonca – John Brown
Az 1/20-as pickjüket eltrade-elték a Saints-cel az 1/27-ért és a 3/91-ért, és mindkét pickkel gyémántot találtak. Deone Bucannon is csapata erőssége volt, de az igazán meglepőt, és mint utóbb kiderült tökéletest, a draft harmadik körében a kis pittsburgh-i egyetemről érkező, apró (5-10) John Brown kiválasztásával húzták. 52 elkapás, 730 yd, 5 TD, közte 4 game-winning TD.
A legnagyobb csalódás – Palmer sérülése
7-1, a védelem parádés, az offense jó, a rutinos irányító régi fényében osztogat, alá is írja az új szerződést, mindenki boldog, megjelennek az első cikkek a lehetséges bye weekről, majd a Rams ellen két nap múlva beüt a krach.
Fontos szabadügynökök:
Dockett ugyan kissé túl van értékelve, távozása (49ers) azonban mindenképpen veszteség a csapatnak. Dan Williams (NT) megtartása prioritás kell legyen, az egyik legjobb NT a ligában. Futás ellen egészen kiválóan használható, és a legjobb korban (28) van. Antonio Cromartie is értéke a csapatnak, már nem tartozik ugyan az elit CB-k közé, de a jobbak között mindenképpen helye van. Kérdés, hogy Bowles magával viszi-e a Jets-hez.
Hiányposztok:
Az van bőven, védőfal, külső-linebacker és futóra is nagy szükség van. Tavaly a csere irányítók teljesítményét látva pedig Palmer mögé egy jó backup QB is elférne padra.
A szezon ami sosem indult be igazán, a végén nagy leolvadásba torkolt. Hullámhegyek és hullámvölgyek váltották egymást, és halálos biztonsággal jöttek a völgyek minden esetben, amikor már-már kedvezőnek tűnt a kép. Első héten bravúros győzelem a Cowboys ellen idegenben, majd vereség a Bears-től. Megverik az Eagles-t, a Chiefs-t és a Rams-t, majd Denverben töknre verik őket, és a bye után még a Rams-től is kikapnak. Hosszabbításos diadal New Orleans-ben, majd két szoros győzelem után 4 vereség zsinórban, közte kétszer a Seattle ellen, de a Raiders-től is sikerült kikapni. A szezont úgy kezdték, hogy Super Bowl vagy bukás, ehhez mérten aktívak is voltak a FA-piacon és a drafton is jól igazoltak, aztán többek között a sérülések, a McDonald-ügy, Kaep és az offense hullámzó játéka után meg kellett elégedniük a 8-8-as mérleggel, és a HC Jim Harbaugh is távozott.
MVP és az év újonca– Chris Borland
Az eleve sérülésektől/eltiltásoktól sújtott védelemben Chris Borland volt az, akire mindig számítani lehetett, egészen addig, amíg a 15. héten ő is megsérült. A 7. hétig még nem sok lehetőséget kapott, de Patrick Willis sérülését követően a Denver elleni meccstől számítva 9 mérkőzésen 101 (!!) szerelést mutatott be, ebből a Rams ellen 18-at, a Saints és az első Hawks elleni meccsen 17-et. Legjobb meccse a Giants elleni volt, ahol 13 tackle mellé két interceptiont is szerzett, a másodikat a saját két yardoson 4th down szituációban 16-10-es vezetésnél.
A legnagyobb csalódás:
Igazából az egész csapat, és különösen Kaepernick játéka, de az én szememben a legnagyobb csalódás valójában az volt, hogy Ray McDonald pályán maradhatott, és csak december közepén küldték el.
Fontos szabadügynökök:
Van bőven, sűrű időszak lesz a FA-piac az öböl partján. A LG Mike Iupati megtartása lenne a legfontosabb, a támadófal egyik legfontosabb tagja ő. A friss hírek szerint Torrey Smith érkezhet a 49ers-hez, ez pedig jó eséllyel azt jelenti, hogy Michael Crabtree távozik. Mindkét CB, Chris Colliver és Perrish Cox is szabadügynök, megtartásuk szintén kulcskérdés lenne, de sok csapat fog idén cornerekre vadászni, és ők a jobbak között vannak. Ugyancsak FA Frank Gore, 32 éves futókat viszont már nem nagyon szoktak marasztalni, az Eagles viszont már szinte biztosan szerződteti.
Hiányposztok:
Ha Torrey Smith tényleg érkezik, akkor a WR poszt talán megoldottnak tekinthető, de ezt leszámítva sok függ attól, hogy melyik szabadügynöküket tudják és akarják megtartani. Amelyiket nem tudják, az a poszt rögtön hatalmas need lesz, és egy csere QB sem ártana.
Két 7-9-es szezon után mindenki az áttörést várta a Rams-től, még a brutális csoport ellenére is előrelépésre számított az elemzők többsége. Ehhez képest számos bravúros győzelem (Seahawks, Niners, Broncos elleni 22-7, Raiders elleni 52-0) és szoros vereség (Cowboys, Eagles) melletti sima bukták után inkább egy mindenkire veszélyes, hektikus gyenge középcsapatot sikerült Fisheréknek a Rams-ből faragniuk. A változatosság kedvéért Sam Bradford már az előszezonban elszakította újra a térdszalagját, a szezonban pedig sem Austin Davis, sem Shaun Hill nem volt meggyőző. A csapat legnagyobb problémája továbbra is az irányító poszt, és Bradford hatalmas fizetése.
MVP és az év újonca – Aaron Donald
Idén ő lett a Defensive Rookie of the Year, ezt az elismerést a szerkesztőségben többen inkább C. J. Mosley-nak adtuk volna, de csapaton belül mindkét díjat megérdemli. Az offense-ből nem igazán lehet kiemelni senkit, a speciel teamet mégsem díjazhatjuk, a védelemből pedig egyértelműen Donaldnak jár a legnagyobb pacsi. Az ötödik meccsig tartott, hogy az újonc DT a kezdőben találja magát, de onnantól a védőfal dominált. A Raiders és a Skins lenullázása mellett 7 ponton tartották Peyton Manningéket. Donald nélkül a Rams az első öt hétben egy, azaz egy sacket tudott összehozni. Vele 39-et. Amikor pályán volt, akkor az ellenfél játékainak majdnem 10 %-ban zsákolták be az irányítót, ez egészen hihetetlen szám.
A legnagyobb csalódás:
Én nem vártam tőlük olyan nagyon sok mindent, így csalódni egyáltalán nem csalódtam bennük.
Fontos szabadügynökök:
Nem igazán vannak nélkülözhetetlen FA-ek a csapatnál. Ésszerű áron WR Kenny Brittet, TE Lance Kendricks-et, T Joe Barksdale-t és DT Kendall Langfordot is megtarthatják, de ha nem sikerül, akkor sem kell a kardjukba dőlniük a szurkolóknak, ha mégis elvesztenék őket.
Hiányposztok:
Azt az irányítóposzt kell megoldani, azt. Nem mondom, hogy semmi mást, TE, CB és tackle is kéne, de a legnagyobb probléma irányítóposzton van. De ezt már renningan kifejtette.
