Második alkalommal csap össze főcsoport döntőben a liga legtermékenyebb támadósora, a liga legkevesebb pontot engedélyező védelmével. 1980-ban a jobban támadó gárda győzött, és mivel vannak dolgok, amik úgy szépek, ahogy vannak, most sem lesz ez másképp. Hawks fanok tovább se olvassák, szomorúak lesznek a végére, Rowi szépen felvázolta ezen írás ellentétét, erre tessék!
Ám van egy kis bibi a történetben, a Green Bay Packers támadógépezetének kulcsa, Aaron Rodgers ugyanis messze nincs 100%-os állapotban, de még 80%-osban sincs. Effektíve játékának egyik erőssége esik ki a repertoárból a sérült vádlija miatt. Az utóbbi években Rodgers védjegyévé vált, a zsebből kifordulós lézer passz, ezenkívül rendkívül jó érzékkel látja meg a lehetőségeket, és nem fél futni sem ha arról van szó. Pont az ellenfél irányítója Russell Wilson az egyetlen QB a ligában, aki több 1st downt szerzett lábon, mint A-Rod. És ha ez még nem lenne elég, gondolom azt se kell magyarázni, hogy sérült lábbal dobni sem lehet olyan tökéletesen, mint teljesen egészségesen. Elég egy rossz mozdulat, egy icipici bizonytalanság a dobás folyamata közben és a Hawks secondary kegyetlenül büntetni fog. Halkan megjegyzem egyébként, hogy az agyon istenített Legion of Boom az alapszakaszban a harmadik legkevesebb összesített passer rating ellen lépett pályára. Ha ki akarom élezni a dolgot, akkor fogalmazhatnák úgyis, hogy jelen pillanatban a Seahawks-nak A-Rod sérülése jelenti a legnagyobb sanszot a győzelemre, mert lehet példálozni az első hét eredményével, de ez a Packers már nagyon nem az a csapat, aki a nyitó hétvégén kikapott a Century Link Fielden.
Kezdjük is a legfontosabbal, ami a támadófal. Mostanra a liga egyik legjobb ilyen alakulatává nőtte ki magát a Bakhtiari, Bulaga, Linsley, Sitton, Lang ötös fogat. Az első héten az akkor még NFL szűz 5. körös center, Linsley adogatta a labdákat Rodgersnek, most egy szezonnal a háta mögött minden szakértő szerint benne van a liga 3 legjobb centerében. Bulaga a nyitómérkőzésen kapásból lesérült, mostanra viszont egy remek egységgé kovácsolódott a fal Rodgers előtt, és ha valakik hát ők meg tudják védeni, így is, hogy sérült. Nem értek egyet azon kijelentéssel, hogy a Dallas ellen ez nem sikerült, az 1 sack meg a két QB hit, amit a Dallas fel tudott mutatni, bőven vállalható statisztika. Tény és való a Dallas nem egy sackeket halmozó csapat, de a Seattle se az! Egy szó, mint száz, ha a fal oda teszi magát, akkor bőven tudnak a Főnöknek annyi idő adni a zsebben, ami elég lehet addig, amíg a Cobb-Adams-Nelson trió közül valaki tisztára játsza magát.
A másik hatalmas különbség az első héten vereséget szenvedő Packers és a jelenlegi között, az az LB sor. Az első héten Peppers érthető módon, nem illeszkedet tökéletes a gépezetbe. Új védelmi séma, új csapattársak, új elképzelések, új playek, ezeket mind-mind meg kellett szoknia. Mostanra viszont az egyik legnagyobb playmakere lett az egységnek, akinek minden játékában benne van egy meccset megfordító/eldöntő megmozdulás. Gondoljunk csak a Cowboys ellen kierőszakolt két fumble-ra. Aztán ott van a hírhedt Brad Jones is, aki első héten még kezdő volt a linebacker sor közepén, mostanra örülhet, hogy még a keretben van (remélem a draft után végképp nem lesz rá semmi szükség). Ő gyakorlatilag a leggyengébb láncszem az egész védelembe, a sokat emlegetett első találkozón elejtett egy INT-et, csinált 3 missed tackle-t, és két harmadik kísérletes szituáció közben is szabálytalankodott, az egyikkel negált egy érvényes sacket, a másikat meg a negyedik negyedben bírta összehozni. Ezen a meccsen ő a padot fogja koptatni, helyette az a Sam Barrington fog őrködni a belső futások felett, aki hétről hétre egyre meggyőzőbb játékot mutat.
Aztán ott van még a csajok kedvence, a szőke isten, a hínárhajú Clay Matthews is. Dom Capers ügyesen keverve a kártyákat gyakorlatilag play-by-play mozgatja a jolly joker CMIII-at az LB sorban, ezzel kiszámíthatatlanná téve Matthews játékát. Tény és való kényszer szülte megoldásról van szó, hiszen a botrányos futás elleni védekezés ellen muszáj volt valamit lépni. De a húzása bejött a védelmi mágusnak, a bye week óta 60 yarddal kevesebbet enged a védelem a földön meccsenként, mint előtte.
A secondary is átalakult, mostanra a Clinton-Dix – Burnett páros stabil kezdő lett a pálya legvégén, és Burnett a futás elleni védekezésből is keményen kiveszi a részét, Lynch ellen kelleni is fog. Az egyetlen gyenge pontnak a CB-ket érzem, Shields és Williams már nem játszanak úgy, mint fénykorukban, de hiszek benne, hogy képesek felszívni magukat erre az utolsó nagy menetelésre.
A támadó oldal is jelentős változásokon esett át a már feljebb tárgyalt támadófalon kívül is. Egyrészt a liga legjobb WR duója várja majd a labdákat és hozzájuk szép lassan Adams is felnőni látszik. Olyannyira, hogy mikor Nelsont sikerül levédekezni, képes átvenni a stafétát (Patriots,Cowboys), Rodgers is egyre jobban bízik benne, gyakorlatilag Boykint teljesen parkoló pályára tette a fiatal tehetség.
TE-k is rengeteget fejlődtek, a szintén rookie Richard Rodgers-ről a másik Rodgers szimplán ennyit mondott: Hihetetlenül jó keze van. Ennél nagyobb dicséret pedig nem kell egy első éves játékosnak, mint maga A-Rod elismerő szavai. Nem lepődnék meg ha sokszor látnánk a ”Rodgers pass to Rodgers, touchdown” feliratot a következő években.
Összességében, tudom, hogy mostanában rengeteg Seahawks fan nőtt ki a talajból, tudom, hogy nagyon könnyű példálozni az első héttel, és azzal, hogy Rodgers nem egészséges, de ez még nagyon nincs lefutva kérem szépen. 7,5 pontos favorit a Hawks a fogadóirodáknál, ezt azért enyhén túlzónak érzem, Aaron Rodgers pályafutása alatt még soha nem volt ennyire underdog a Packers. Legutóbb ehhez mérhető 6 pontos favorit 2010-ben a New York volt a Green Bay ellenében. Akkor Super Bowlt nyertünk…
Ezt a mérkőzést egyértelműen a földön kell megnyerni. Rodgers azt nyilatkozta, mit neki Sherman, nem fogja azt nézni ki védekezik az elkapóin, ha kell felé is fog dobálni (egyébként A-Rod meglehetősen jó véleménnyel van a nagyszájú cornerről). Ennek ellenére Lacy vállára a szokottnál is nagyobb teher kerülhet. A sérülésektől tizedelt Hawks D-Line a legsebezhetőbb pontja a seattle-i védelemnek, ezt pedig Eddie ”The Hammer” Lacy-nek kell feltörnie. Igaz, hogy a csütörtöki edzésen kisebb lábsérülést szenvedett, de a vizsgálatok alapján semmi komoly, ott lesz a pályán ma este. Az újbóli asztmás rohamtól se kell tartani, Lacy elmondása szerint a szokatlanul nagy hideg miatt jött ki rajta. Szóval ha Lacy futásai ülnek majd, akkor a védelem hátsóbb feléről valakinek rendszeresen fel kell majd lépnie a futások ellen, ez pedig megágyazhat a passzjátékoknak is. A másik oldalról szintén ugyan ez a recept, Lynch és Wilson futásait kell megfogni, ha a Packers védelem fel tud nőni a feladathoz és meg tudják fojtani a Seahawks futásait, akkor győzhetnek. Hiszek benne, hogy így lesz!
Tehát nagyon nincs ez még lefutva kérem szépen. Az elmúlt két szezonban két csapat tudott győzni a 12. ember otthonában. Ha a Packers lesz a harmadik akkor az SB már sima liba lesz, felfoghatjuk ezt úgyis, mint egy előre hozott nagy döntőt. A Packers szokásától eltérően már péntek óta Seattle-ben van, ebben a szezonban ilyet még nem csináltak, mindig szombaton utaztak a helyszínre. Akármi történik este, akármelyik két csapat delegálja magát Arizónába, ma este az NFL 4 legjobb csapata fog összecsapni, és idáig eljutni mindenki számára dicsőség, mind a 4 gárda szurkolói büszkék lehetnek a csapataikra.
Ahogy elnézem, csak én bízok a csodában…
