Volt már nekünk game-winning interceptionünk, most már van meccset nyerő illegális challenge-ünk is. Újabb példa arra, hogy hányféleképpen lehet ebben a csodálatos játékban győzni, ha az ember ismeri a szabályokat és a bírók elfelejtenek számolni. Továbbá számos legértékesebb és számos legkevésbé értékes játékos kapja meg a jól, illetve kevésbé jól kiérdemelt díját.
Detroit Lions – Chicago Bears 34-17
MVP: Megatron, Tate, Bell, Stafford, szóval az egész offense tulajdonképpen. Gyakorlatilag a teljes szezont átaludták (Tate kivételével), de a legjobbkor támadtak fel. Két könnyed(nek ígérkező) hazai meccs, aztán 10-4-ről még persze simán elronthatják (@Bears, @Packers), mégis csak a Lions-ról van szó.
LVP: A Medvék futójátéka Forte-val. 8 kísérletből 13 yardért az mi? Pedig a meccs elején még ők vezettek, így különösen érthetetlen.
Dallas Cowboys – Philadelphia Eagles 10-33
MVP: McCoy remélem most kiszaladgálta magát, mert vasárnap sokkal nehezebb dolga lesz. De a 159 yardért és azért a 38 yardos TD-ért jár a pacsi. A fumble-je most belefért.
LVP: Romo egy héttel korábban kezdte el a decemberi formáját hozni, mint szokta.
San Francisco 49ers – Seattle Seahawks 3-19
MVP: Richard Sherman. Igazából egy olyan meccsen ahol a védelem egy pozitív mérlegű csapat otthonában csak 164 total yardot enged az ellenfelének ott az egész egységet ki kéne emelni. De hát olyan ez, mint a Super Bowlon, valakinek oda kell adni a díjat, és a statisztikák alapján most Sherman kapja. Érdemes megfigyelni az nfl.comon lévő összefoglalóban, hogy az interceptionjei előtt mintha pontosan tudná, hogy merre fog fordulni az elkapó.
LVP: Kaepernick. Mióta megkapta az új szerződését azóta teljesen értelmezhetetlen amit csinál. Jó, az elkapói se segítenek sokat, ez a Hawks D már a tavalyit idézi, de az, hogy csak garbage-time-ban éri el a kerek 100 passzolt yardot, az vállalhatatlan.
Baltimore Ravens – San Diego Chargers 33-34
MVP: Philip Rivers. Az MVP-cím már messze jár (valahol Green Bay-ben vagy Houstonban), de ez a tegnapi teljesítmény, ez tapsot érdemel. Főleg ahhoz képest, mennyi időt töltött a földön. Keenan Allen-t is meg kell említeni, a 11 elkapása közt szebbnél-szebb mozdulatok vannak.
LVP: A Ravens secondary. Ahol az ellenfél egyébként nem igazán csúcsformában lévő irányítója 76 %-os hatékonysággal közel 400 yardot és 3 TD-t és egy INT-et passzol, ott a védelemben senki sem kap meccslabdát.
Buffalo Bills – Cleveland Browns 26-10
MVP: Da’Norris Searcy. Már eddig is a D# tartotta a playoff közelében a Bills-t, és ez most is így volt. A negyedik évét taposó strong safety 2 Hoyer passzt is leszedett a levegőből, így tevékenyen járult hozzá egyrészt a meccs megnyeréséhez, másrészt Manziel pályára lépéséhez.
LVP: Brian Hoyer. Két meccs 0 TD, 5 INT, ebből 2 tegnap. Ez ellen a Bills D ellen pedig ez nem fér bele.
Houston Texans – Tennessee Titans 45-21
MVP: Ryan Fitzpatrick. 6 TD az 6 TD. Ez még Brady-ktől, Manningektől, Rodgers-ektől sem megszokott, Fitzpatricktól meg aztán végképp nem. Jó, a Titans volt az ellenfél, és igen, Watt már megint uralja a címoldalakat, de ezen a meccsen ez a meccslabda az irányítóé. A 358 yardból egyébként 238-at Hopkins szerzett, szóval legyen végül megosztott a díj.
LVP: Az egész Titans Kendall Wrightot kivéve. Mettenberger megsérül, Locker első passzából eladja a labdát. A Jets ellen két hét múlva pedig majd eldöntik, hogy ki akar jobban QB-t húzni a drafton.
Indianapolis Colts – Washington Redskins 49-27
MVP: McCoy-t azért a menekülős TD-ért, ahol a falemberei 10 méterről sétálva nézték, hogy az irányítójuk túléli-e a játékot, Russel Wilson Emlékéremre terjesztem fel. Az MVP cím viszont Luck-é, nem is önmagában a 370 yard és az 5 TD, 1 INT mutatóért, hanem azért, mert azt az 5 hatpontost 19 sikeres passzból hozta össze.
LVP: Szívem szerint senki, elég baj, hogy RG3-t az oldalvonal mellett kell látni, és sajnos megérdemelten, de az edzői is sokat tettek érte, hogy bust legyen. (Szerintem már az, azzal a térddel már nehéz karriert csinálni.) Egyébként nyilván a Skins másodvédelme.
Tampa Bay Buccaneers – Cincinnati Bengals 13-14
MVP: Marvin Lewis, avagy a „meccset-nyerő-illegális-challenge” esete. Lewis egyébként benne van a liga szabályalkotó testületében, így pontosan tudta, hogy a félidők utolsó két perceiben nem lehet videóbírót kérni, de valahogy muszáj volt felhívnia magára a figyelmet. Másfél éve már nem jár azzal a rosszkor bedobott piros zászló, hogy akkor büntetésből már vissza se lehet nézni az adott játékot, lásd még Jim Schwartz-szabály. Ez végül sikerült, és ezzel a parádés döntéssel a Bengals meg is nyerte a meccset. Ezzel a héten egyedül nyertek az AFC North-ban, és nagyot léptek a rájátszás felé.
LVP: A zebrák. Történt ugyanis, hogy 14-13-as vendég vezetésnél (egy egyébként elég gyenge meccsen, ha játékost kéne mondani, akkor megint Dalton lenne itt) a Tampa támadhatott az utolsó két percben, és 30 másodperccel a vége előtt el is jutottak a Cincy 41 yardos vonaláig. 21 yardos passz Murphynek, a Bucs rohan spike-olni, onnan a mezőnygól majdnem biztos, meglepetés, dörrenhetnek az ágyuk, lehet tovább üldözni a Falcons/Saints párost. Na de álljunk csak meg, 12-en voltak a pályán! Már ez sem hagyján, de mivel rohantak előre, a piros zászló nélkül a bíróknak eszükbe nem jutott volna visszanézni a játékot, hiába magyaráz akármit Marvin Lewis az oldalvonal mellett, spike után pedig már nem is lehetett volna. A legjobb viszont, hogy mivel a Tampa Bay rohant előre, nem is cseréltek, így a következő playhez is 12-en álltak volna fel. Ha azt már esetleg észreveszik, 5 yard, de az akkor is egy könnyed mezőnygól.
