A Falcons tavalyi éve nem a terveknek megfelelően alakult, hiszen a kellemes 5-1-es divízión belüli mérleget 1-10-es divízión kívüli mérleggel kísérték, így annak ellenére, hogy mindössze egy győzelemmel maradtak le a rájátszásról, végül menesztették a vezetőedző Mike Smith-t. Helyére a Seahawks defensive koordinátora, Dan Quinn érkezett, így már előzetesen sejteni lehet, hogy a korábbiaknál védelem-centrikusabb és úgy általánosságban jobban összerakott draftra számíthatunk. Az előrejelzések helyesnek bizonyultak, hiszen az idei draft legnagyobb nyertesének a szakértők többsége a Falcons csapatát hozta ki - mi azonban még nem esszük olyan forrón a kását, és ítélethirdetés előtt jól megnézzük, hogy pontosan kik is alkotják az Atlanta 2015-ös draft class-át.
Az „egy győzelemre a playofftól” mérleg ritkán hoz kedvező draftpozíciót, az NFC South bénázásának köszönhetően azonban az Atlanta az 1/8-as helyről kezdhette a játékosbörzét. Ugyan voltak olyan pletykák, miszerint adott esetben akár fel is tradelnének a pass rush érdemi erősítéséért (és mondjuk elhozzák az azóta már le is sérülő Dante Fowlert), de végül kivárásra játszottak, aminek az eredménye az egyik legjobb védő prospect, az OLB Vic Beasley megérkezése lett. A játékos potenciálját katonadani már részletesen megénekelte, így most csak a lényeget foglalnám össze: Beasley-t már tavaly is a második körbe várták volna a drafton, de végül visszatért a Clemsonhoz, ahol utolsó egyetemi évében 13 meccsen 12 sacket és 37 tacklet jegyzett, amivel az ACC konferencia legjobb védőjátékosának választották. Rendkívül atletikus és gyors játékos, aki egészen biztosan kellemetlen helyzeteket fog okozni az ellenfél irányítói számára, és bár a futás elleni játékával kapcsolatosan még vannak bizonytalanságok, az edzői stáb teljesen biztos abban, hogy ezen a téren még tud fejlődni első szezonjában. Ritkán ilyen egyszerű az osztályozó dolga, de az A érdemjegy most teljesen egyértelmű: a draft egyik legjobb védője (aki amúgy mintagyerek és georgiai származású) érkezik a csapat egyik legnagyobb hiányposztjára.
A 2. körben (a 42. választás jogán) továbbra is a védelem megerősítése maradt a prioritás, így meg is érkezett az LSU cornerbackje, Jalen Collins. Collins Beasley-hez hasonlóan kifejezetten NFL-kész játékos, mind adottságaiban, mind képzettségében készen áll arra, hogy a nagyok között is eredményes tudjon lenni, így arra lehet számítani, hogy az újonc játékos kezdőként fog dolgozni Desmond Trufant mellett az Atlanta secondaryjében. Sokan már egyenesen a Seahawks CB-sorához hasonlítják a Quinn által edzett Trufant-Collins párost, amit azért én még túlzásnak érzek, de az biztosnak tűnik, hogy a Seattle-ben látottakhoz hasonló erőteljes emberfogáson alapuló, az elkapókat fizikailag domináló passzvédekezést láthatunk majd a srácoktól. Egyes mock draftokban még az első körbe is befért volna Collins, így erre a pickra is nehezen lehet rosszat mondani, kezdő kaliberű, értékes játékos érkezett a csapathoz: ez továbbra is A.
Szeretném azt gondolni magamról, hogy az átlagosan NFL-szurkolónál többet tudok a Falcons futójátékáról (így jár az, aki Steven Jacksont draftolja fantasyben), ennek ellenére a 3/73. pozícióban kiválasztott Tevin Coleman RB megítélésével gondban vagyok. Bár a 2014-es idényben 4 játékos is futott TD-t, az atlantai futójáték már régóta nem teljesített megbízhatóan, így jogosnak tűnt, hogy a kiöregedő és távozó Jackson helyettesítésére megoldást kellett találni – más kérdés, hogy ezt a problémát már tavaly is megoldották Devonta Freeman 4. körös kiválasztásával. Mivel Freeman eddig nem nagyon kapott lehetőséget a bizonyításra (persze, lehet, hogy nem is érdemelte ki), én kicsit eltúlzottnak érzem, hogy ilyen magas picket áldoztak arra, hogy egy talán már megoldott ügyet még egyszer megoldjanak. Ettől függetlenül Coleman kiváló prospectnek tűnik (utolsó évében 2000 yard felett teljesített Indianában), és mivel valószínűleg az Atlanta edzői stábja jobban ért az RB-értékeléshez, mint én, így egy B- osztályzattal most kiegyezek.
A 3. számú elkapó Harry Douglas elhagyta a csapatot, így szükség lett pórlására – nyílegyenes logika, nyílegyenes választás a 4/107. pozícióban: Justin Hardy WR az East Carolináról. Hardy alacsony, ügyes és nagyon gyors elkapó, aki értelemszerűen a slot pozícióban fog célpontot nyújtani Matt Ryan számára, és akár a visszahordásokban is besegíthet (már ha Hester hagyja ezt). Az biztos, hogy az Atlanta passing offense-ében a legjobbaktól lesz alkalma tanulni az újoncnak, de abban azért nem vagyok biztos, hogy első évében is ugyanolyan hatékonyan tudja majd helyettesíteni az éppen aktuálisan kidőlő WR-eket (Jones/White /Hester, lehet választani), mint ahogyan azt a tapasztalt Douglas végezte, így most erre egy A- értékelés jár.
Szegény ember Odell Beckham Juniorja?
Az ötödik körben aztán megunta a kivárásos taktikát a Falcons, és az 5/146. és 6/185. cetliért az 5/137. pozícióba ugrottak, hogy behúzhassák a csapathoz azt a Grady Jarrett-et (DT), aki már a Clemsonon is Beasley csapattársa volt. Jarrett teljesítményét egyöntetűen elismerték a szakírók és a statisztikák (ő vezette az engedett yard / play mutatót a teljes NCAA-ban), ugyanakkor méretbeli hiányosságai miatt (alig 6 láb magas, és a kezei is rövidnek számítanak, ami a védőfalban eléggé problémás) a csapatok nem akartak vele kockáztatni. Quinn elmondása szerint azonban Jarrett rendkívül sokoldalú, energikus játékos, aki mind futás, mind passz ellen rendkívül hatékonyan tud majd védekezni, és biztosított mindenkit arról, hogy „nem a méret a lényeg”. Ezt majd még meglátjuk, de az A- osztályzat egyelőre támogatja ezt a nézetet.
Az utolsó körben a 7/225. és 7/249. helyen választhatott a Falcons, így érkezett Jake Rodgers OT az Eastern Washingtonról és Akeem King DB a San Jone State főiskoláról. A támadófal az előző szezonban nem volt túl nagy erőssége az Atlantának (emlékezhetünk még olyan meccsre, ahol a TE Toilolo játszott tackle-t), így erre a posztra bármikor jól jöhet egy kis erősítés, és bár Rodgersről túl sokat nem lehet tudni, a szándék egyértelmű, így jár az A-. Akeem King elkapóból lett védő, elképesztő fizikummal és nagyon nyers játékkal, így egy-két évnyi tanulás biztosan vár rá, mielőtt pályára léphetne az NFL-ben (ha ez egyáltalán valaha megtörténik), én pedig egy C-vel díjazom a kockázatvállalást.
A lista végére érve feltehetjük azt a kérdést, hogy az Atlanta helyzetében lehetett volna-e jobban draftolni? Nyilván utólag könnyű okosnak lenni, de szerintem az egyértelműen látszik, hogy az edzői stáb rendkívül tudatosan, hiányposztokra fókuszálva haladt végig a drafton, és a kivárás / feltrade döntések is egyértelműen működtek, így én bátran adok egy összesített A-t Quinnéknek. Amennyiben a 3-4 kezdő kaliberű újoncot sikerül jól beépíteni a játékrendszerbe, az NFC South-ért folytatott versenyfutás egyértelmű esélyesének én a Falconst nevezném meg – már csak pár hónap, és kiderül!
