A múlt héten, amolyan családi nyaralás keretein belül, sikerült kijutni Londonba, ahol élőben néztük meg a Detroit Lions – Atlanta Falcons mérkőzést. Ez volt életem eddigi legnagyszerűbb sportélménye, legalább egyszer mindenkinek meg kell tapasztalnia! Remélem, meghozom a kedveteket, és jövőre, az FK! Going Deep szervezésében majd sokan bevállaljátok a londoni utat!
London egy hihetetlenül érdekes város. Mondhatnám, hogy gyönyörű, de nem az ott domináló építkezési stílushoz és felfogáshoz vagyok szokva, így nekem első látásra kissé igénytelennek tűnt. Ezen az sem segített, hogy a világért sem ott jártak az autók, ahol kellett volna nekik. Még szerencse, hogy elvetettük az autóbérlés lehetőségét, különben pár óra alatt nemcsak a rendőrök, de még a mentősök is névről ismertek volna bennünket. Nem mintha a taxiban nyugodtabb lenne az ember. Ettől függetlenül mindenhová eljutottunk és az tagadhatatlan, hogy London történelmi és kulturális öröksége lenyűgöző!
A London Eye és a Big Ben
Tower Bridge
Buckingham palota
De ez mind semmi! Részemről a St. James’ parkban tett séta volt az ott tartózkodás egyik fénypontja. Nem, nem a parkban kocogó, és amúgy az egész városra jellemző multi-kultúra (tényleg, mi szem szájnak ingere) volt a legérdekesebb, hanem a MÓKUSOK!
Öcsém egy kaviccsal csalogatja a mókust
Jó mi? Vidéki srác elmegy Anglia fővárosába, majd miután legyint a Buckingham palotára, elmegy mókus lesre. Hiába, mégiscsak a tucatjával tobzódó rágcsálók képezték a városnézés legérdekesebb részét. Ezt csak egy valami tudta túlszárnyalni (és nem is akárhogyan): a MECCS.
A Wembley az előzetesen felmért fél óra séta helyett (ezt nem tudjuk, hogy néztük be) végül másfél óra taxizásra volt a lakástól. E miatt a tervezett 2-2,5 óra helyett mindössze 1 órával a mérkőzés előtt érkeztünk, így nem is sikerült normálisan körülnézni a stadion körül, pedig látnivaló volt bőven. A Wembley maga hatalmas, szép, bár aki járt már stadionban (én többek között a Dombász Arénában és a San Siroban is többször), azt annyira nem hatja meg. Na de az a hangulat! Az a show, az a parádé, amit az amerikaiak produkáltak, a füst, a tűzijáték, a cheerleaderek, a bevonulás… az európai a nyomába sem ér. Amúgy is jobban szeretem élőben nézni a mérkőzéseket. Persze, a TV mindent megmutat, ráközelít, lassít, gyorsít miegymás, de mégsem adja át azt a hangulatot, azt az érzelmi kavalkádot, azt a rálátást, amit a helyszíni megtekintés. És kint a Stadionban elkapcsolni se tudod az adást…
Az első félidőről nem sok minden maradt, hisz az idő nagy részében azon filóztam, hogy vajon miért nem akarnak szomorú embert mutatni a kivetítőkön, hisz nálam búval ba***abb embert aligha leltek volna egész Londonban. A második félidő ugyanakkor még mindig élénken él bennem, hisz a Lions váltott, és az „egyik rossz játék után másik rossz játék” helyett az „egy rossz - egy jó” taktikát kezdték alkalmazni. (További képek)
Tudom, már sokszor írtam, de élőben látni, ahogy Ross átugorja a védőt, Riddick vagy Bell egykezesét, Stafford rakétáját 3&25-nél, vagy mondjuk a Julio Jonesra hívott playt, amit kétszer is megetettek a Lions-szal, teljesen más élményt nyújt, mint visszanézni az nfl.com-on. (Ridick TD-je megvan videón, de feltölteni sajnos nem sikerült) Na meg persze a helyszíni szurkolás is teljesen más, mint otthon a kanapén ugrálni. Aztán ott van Prater.
Mi a Falcons tábor, vagy mondjuk úgy, felfestés mögött ültünk, az end zone sarkánál. Bevallom őszintén, nálam boldogabb ember nem igen volt a stadionban Prater első kísérlete után. Ugyanis én onnan bent láttam. Gyanús akkor lett a dolog, amikor a Falcons játékosok ugrálva beszaladtak a pályára. Még szerencse, hogy időhúzás miatt kaptunk egy második esélyt. Az „egy rossz – egy jó” taktika pedig megint ült, Prater bevágta, és meg betegre ordibálva magam szaladtam Golden Tate mezt venni. Persze az nem volt, de ez volt a legkisebb gond, hisz a LIONS LETT LONDON KIRÁLYA!
Töltsétek le ingyenes, MEGÚJULT mobil alkalmazásunkat Androidra (hamarosan iOS-re is)! Regisztráljatok és vegyetek részt az appon elérhető külön TIPPJÁTÉKUNKBAN értékes DÍJAKÉRT (további információk ITT).
