Egy szakáll. Bizonyára ez jut DeAndre Levyről, az NFL egyik legjobb linebackeréről az eszünkbe, ha egyáltalán beugrik, kiről is van szó. Tény, a Lions védője nem örvend akkora népszerűségnek, mint amekkora megilletné, pedig nagyon is eladható figura. Igaz, nem ordibál a kamerába, már bizony ő a legjobb, nem küldi el senki édesanyját melegebb éghajlatra és a magánélete sem egy tipikus Kékfény epizód. Egy végtelenül szimpatikus, intelligens, szerethető ember, aki imádja és élvezi az életet a pályán és azon kívül is. Az aktív vulkánon szánkózó tackle-gyáros. Ez DeAndre Levy, akit érdemes megismerni!
Levy már kicsi gyermek kora óta különbözött a többiektől. Nem volt különösebben szociális típus és mindennél jobban utált veszíteni. Apja, Rodney emlékei szerint, amikor a fia tee-ball csapata kikapott, Levy nem kérte a neki járó gyümölcslevet és narancsszeletek, mint a többi gyerkőc, hanem egyenes haza akart menni. Ez a versenyszellem, ez a mentalitás idősebb korára sem múlt el sőt, mindig igyekezett nemcsak az ellenfeleit, de önmagát is folyamatosan túlszárnyalni.
2004-ben a Vincent High School játékosa volt, amikor kórházba kellett vinni egy hátán lévő heg miatt. Először azt hitték, hogy valami ártalmatlan pókcsípés lehet, ám elfertőződött és fájdalmasan megdagadt. Végül le kellett szívni és ki kellett tisztítani. Természetesen ilyen apróságok egyáltalán nem zavarták, másnap már iskolában volt és játékra jelentkezett. Még az edzői is megdöbbentek a dolgon, hisz nem várták, hogy a szorgalmas, csendes, kitűnő tanuló Levyben ekkora versenyszellem és tűz ég. Ezt a kettősséget későbbi egyetemi csapat- és szobatársa, Jonathan Cassillas is megerősítette.
„Őszintén, azt gondoltam, valami baj van vele. Antiszociális volt, míg én a teljes ellentéte. Mi azt csináltuk, amit a tévében és a társadalmi színtereken láttunk. Levy sokkal elvontabb volt. Más zenét hallgatott, mint mi. Egy lépéssel előttünk járt vagy talán egy lépéssel közelebb a helyeshez.”
Ugyanakkor a pályán látott Levyvel egyáltalán nem volt gond. Mintha akkor lekapcsolták volna nála a lámpákat: „Dr. Jekyll átalakult Mr. Hyde-dá”. Bejátszotta az egész pályát, állítólag dőlt belőle a trash talk, csapattársai végig azzal ugratták, hogy többet beszél az ellenfelekkel, mint velük. Majd jött a sípszó és visszavedlett a könyvimádó, szófukar fiúvá, akivel soha semmi zűr nem történt.
Levy része volt Martin Mayhew general manager első, az ominózus 0-16-os szezont követő draftjának. Elmondása szerint egy nem professzionális, halott aurájú öltözőbe került, bár ez aligha meglepő. Ugyanakkor részben szerencséje is volt, hisz harmadik körös játékosként szinte rögtön kezdővé vált, igaz olyan mély nyomott nem hagyott az emberekben. Az egyik 2013-as edzés során Gunther Cunningham meg is kérdezte a Levyre felfigyelő scoutot, Rob Lohmant, hogy szerinte elérheti-e Levy a következő szintet. Lohman szkeptikus volt, hisz 13 NFL-ben eltöltött év alatt nem látott olyat, hogy egy játékos az 5. szezonjában robbant majd nagyot. Tévedett.
Levy 2013-ban az egész NFL legjobb coverage LB-je volt, amelyet szezonbeli 6 interceptionje (csak Richard Sherman szerzett nála többet) remekül bizonyít. A tavalyi szezonban pedig még egy szintet lépett előre, és bár a coverage statisztikái némileg visszaestek, futás ellen nem igen akadt párja. 117 solo tackle-je a legtöbb a mezőnyben, kombinált 151 tackle-je pedig a második legtöbb volt Luke Kuechly mögött. Pass rusher képességeivel sincs komolyabb probléma, hisz bár nem ez az elsődleges feladata, a 7. legjobb értékelést kapta tavaly a linebackerek között. Nem meglepő tehát, hogy posztja legjobban fizetett játékosává vált. Ám így is alaposan körül kell írni, hogy Detroiton kívül az ember eszébe jusson.
Persze erről nyilván ő is tehet. Kifejezetten megveti a figyelmet, a napi média eseményeken általában egyedül ül, néha lekapcsolt lámpákkal. Komolyan veszi a mérkőzéseket, de nem érzi úgy, hogy az erről való beszélgetés a riporterekkel őt jobb játékossá tenné. Ám becsületére legyen mondva, így is rengeteg érdekességgel tud szolgálni.
Amikor megérkezett Detroitba, talált egy hozzá hasonlóan különc személyt Matt Burke, a LB edző személyében. A pszichológiát végzett Burke világutazó volt, az edzéseken és a meetingeken gyakran szórakoztatta a játékosait régi kalandjaival, karácsonyra pedig mindenkinek vett egy-egy könyvet, amit Levyn kívül aligha olvasott el bárki is. Ez persze nem zavarta az újonc linebackert, hogy inspirációt merítsen Burke történeteiből és megtegye a szükséges lépéseket. Az elmúlt pár évben Levy volt Peruban, Nicaraguában, Venezuelában, Dél-Afrikában és Botswanában. Ellátogatott a Machu Pichuhoz, úszott együtt cápákkal és végigcsinált egy afrikai szafarit.
Idén Chile és a Húsvéti-szigetek voltak soron, hisz Levy szerint egy medencében ülni nem szórakozás. Ő épp ezért levegőben lévő repülőgép szárnyán mászkált, mint valami szakállas Tom Cruise egy lehetetlen küldetés közben, majd ebédre bedobott egy kis lámahúst békával és patkánnyal, ha már épp Chilében járt.
Remélhetőleg az új szerződésben benne van, hogy a tőle tehető legjobb módon minimalizálja a cápaetetéseket, az aktív vulkánokon való szánkózásokat, vagy legalább egy kötelet kössön a dereka köré, ha hirtelen ötlettől vezérelve bele szándékozik ugrani egy szakadékba. Bár szerinte a több pénz nem fogja megváltoztatni, egy arany kutyatálnyi, illetve egy 24 órás szakáll-asszisztensnyi luxus azért belefér.
