Szezonértékelő és holtszezon-kitekintő sorozatunk következő divíziója az NFC North. MZolival pár mondatban összefoglaljuk a csapatok szezonjait, kiosztjuk a legjobbaknak járó díjakat és kielemezzük a csapatok offseason teendőit. Eleget tesz a Packers az MVP Aaron Rodgers kérésének és megtartják Randall Cobbot? Mennyit érne meg a Lionsnak Ndamukong Suh? Miért fogja elküldeni a Vikings a liga talán legjobb futóját? Sikerül a Bearsnek a nagy átalakulás? A folytatásból kiderül.
A Sajtfejűek szezonja nem indult túl fényesen, rögtön egy sima vereséggel kezdtek a címvédő ellenében, majd 3 mérkőzést követően is csupán 1-2-vel állt a gárda. Ám a mára már szállóigévé váló R-E-L-A-X intelem után beindult a daráló gép. Különösen hazai pályán, ugyanis a Lambeau Field-en senki nem tudta megszorongatni sem Rodgers-éket, és a Dallas elleni PO mérkőzéssel együtt 9-0-ás mérleget mutattak fel a green bay-i közönségnek. Idegenben már nem volt ennyire sima a történet, de így is meglett az NFC North trónja (zsinórban negyedszer) ezzel együtt pedig a második kiemelés. A rájátszás első fordulójában a Dallas bukott el a Fagyott Tundrán, utána viszont a Seatlle Seahawks énekelte ki a sajtot McCarthy szájából a Century Link Field gyepén, ezzel megfosztva a Super Bowl részvételtől Rodgerst.
MVP - Aaron Rodgers
Ezzel vitatkozni se lehet nagyon, hiszen az AP szavazásán is első helyen végzett a klasszis irányító. 7,6-os TD-INT ratio horror adat és szinte minden téren a legszűkebb elitbe tartozik Rodgers. Iszonyatosan pontos, precíz, vigyáz a labdára, és kellőképpen mobilis is. Kétség sem férhet hozzá, hogy korunk egyik legjobb irányítója ő. MVP címe teljesen megérdemelt volt, rajta nem múlt semmi most sem. Ha jövőre végig egészséges tud maradni, akkor vezetésével a Packers az első héttől kezdve SB esélyes csapatként vághat neki a 2015-ös alapszakasznak.
Az Év Támadója - Eddie Lacy
Tudom itt most, sokan felkaphatják a fejüket, miért nem Nelson vagy Cobb, de nálam a másodéves running back vitte a prímet. Lassan indult be a szekér idén Lacy-nek, újonc centerrel a falban idő kellett az O-Line-nak mire felveszik a ritmust, utána viszont a liga egyik legjobb ilyen egységévé kovácsolódtak. Lacy pedig tempót váltott és a szezon javarészén konzisztensen, magas színvonalon játszott.
Lynch-hez hasonlóan brutálisan fizikális futó, 2-3 ember alatt esélytelen földre vinni, nem egy szélvész játékos, de nincs számára olyan, hogy halott play, ha kell második vagy akár harmadik szándékból is képes fontos yardokat szerezni. Ami pedig hab a tortán, hogy a passzjátékokba is egyre jobban bevonják ezzel még veszélyesebbé téve őt. Sok futót utolér a másodéves átok, rá ez semmilyen szinten nem igaz, ezért nálam az év támadója Eddie Lacy.
Az Év Védője - Clay Matthews III
Ezt a címet abszolút megérdemelte volna a sokad virágzását élő, két INT return TD-t jegyző Julius Peppers is, ám Clay idén megint megmutatta miért tartozik az elit linebackerrek közé. Matthews az egyik legjobb OLB a ligában, de idén új szerepben is meg kellett mutatnia tudása legjavát. A szezon első felében botrányosan gyenge (értsd tök utolsó) futás elleni védekezés ellenszerét abban látta Dom Capers, hogy Matthews mozgatta be a linebacker sor közepére. A húzás maximálisan bejött, a szezon második felében kerek 1 egész yarddal csökkent az ellenfelek yard per carry mutatója az első 8 héthez képest (ez látszólag nem sok, de sok kicsi sokra megy) és az addigi 9 engedett futott TD-t is sikerült 3-ra redukálni. Matthews tehát tökéletesen megoldotta a rá bízott feladatot, és ismét bizonyította, hogy a legszűkebb elitben a helye.
Az Év Újonca - Corey Linsley
Corey Linsley, az 5. körben draftolt újonc centerrel nem bántak kesztyűs kézzel Green Bay-ben. Tretter sérülését követően az első héten máris a mély vízben találta magát, mint kezdő center. Azt hiszem, arról senkit sem kell meggyőzni, hogy center posztra csak úgy beugrani, ráadásul rookie-ként nem egy túl jó ómen.
Linsley viszont nem ijedt meg a feladattól, bár kezdetben döcögött a dolog, olyan jól beilleszkedett a támadófalba, hogy Tretter gyógyulását követően se lehetett onnan kirobbantani. Az csak hab a tortán, hogy szinte az összes szakértő már kezdő évében a legjobb 5 center között tartja számon. Magyarul a drafton 5. körben elkelt center mind a 18 mérkőzésen kezdő volt Aaron Rodgers előtt, ennél több pedig nem kell egy Év Újonca címhez.
Az Év Csalódása - Derek Sherrod
Ezt a címet megérdemelte volna tavaly is, tavaly előtt is, és az előtt is. De miután idén tökéletesen bizonyította, hogyan lehet valakiből első körös újonc után a bust-player perfekt archetípusa, idén megkapja ezt a “neves elismerést”. Ha nem akarok ennyire szőrös szívű lenni, akkor mondhatnám azt is, nem lesznek Tamba Hali-val ivócimborák, ugyanis 2011 december 18-án Hali volt az, aki egy ütközés közben eltörte Sherrod lábát (trollok kevdéért: teljesen vétlenül) és ez úgy látszik a karrierjébe került. Sherrod 4 éves karrierje alatt 20 mérkőzésen bírt pályára lépni, ebből egyszer volt kezdő, semmi maradandót nem alkotott. Idén szezon közben fogyott el a türelem és került csapaton kívülre Derek. Ezt a címet joggal megérdemelte volna Brad Jones is, de őt hála isten már kivágták, ezért nem rúgok bele még egyet.
Amennyiben nem személyt kell mondani, akkor az utolsó mérkőzés, utolsó 5 perce. Nem részletezem, emlékezni se akarok rá...
Cap helyzet és fontosabb szabadügynökök
A csapat legfontosabb prioritása a Bulaga-Cobb-Peppers trió megtartása lesz a holtszezonban. A csapat cap helyzete több mint kielégítő (29 millió dollár), bőven van mit a tejbe aprítani, ezért nem tűnik lehetetlen vállalkozásnak az összes fontos szabadügynök megtartása. Ráadásul Jones kivágásával, további 3,75 millió dollárt nyertek, vélhetően Hawk is ugyanerre a sorsa jut újabb tovább 3,5 millióval gazdagítva az amúgy sem vékony keretet. Cobb értékét évi 9 millióra taksálta az ESPN, ez köbö annyi, mint amennyit Jordy Nelson kap így nem elképzelhetetlen, hogy Cobb is megkapja. A kérdés csupán annyi, mennyire éhes Cobb a pénzre. Rodgers azt szeretné, ha maradna (nyílván), McCarthy azt szeretné, ha maradna (nyílván), Murphy azt szeretné, ha maradna (nyílván), Cobb meg (nyílván?) nem akar egy konzisztensen SB esélyes csapattól elmenni egy Jaguarshoz azért, mert ott évi 2 millióval többet kapna. Franchise taget egészen biztosan nem adnak neki, hiszen az ő posztján az valami 12-14 millió körül van idén, ennyit meg semmi esetre sem ér. Én egy évi 7-9 milliós összeget vizionálok neki 3-4 évre, és ezt szerintem meg is fogja kapni és el is fogja fogadni. És hogy miért? Mert Cobb slot receiver, s mint ilyen az egyik legjobb, hiába Adams feltűnése, ilyen minőségében nem tudná még pótolni.
Bryan “Üvegtestű” Bulaga legjobbkor futotta élete szezonját. Eddig folyamatosan sérülésekkel küszködött, idén viszont maximálisan kijött neki a lépés és még jó formában is játszott, mondhatni tényleg úgy játszott, mint azt egy első körben draftolt OT-től elvárná az ember. Sérülékenysége szerintem enyhén ront az értékén ezért nem lesz gond a megegyezéssel. Peppers pedig, bár érvényes szerződéssel bír, de a következő szezonban már 12 millióval terhelné a sapkát, ami nem kevés pénz egy 35 éves játékosnak. Kivágása esetén újabb 7 millióval gyarapodna a keret, ám Peppers bizonyította, hogy mint az igaz szerelemben, itt sem mérvadó a kor. Mindkét fél elégedett egymással, Peppers maximálisan beilleszkedett a csapatban, elfogadták az öltözőben is. Kicsit átstrukturálják a szerződését, és újabb egy évig még szinte biztosan maradni fog a Fagyott Tundrán.
Nagy kérdés még a csapatnál a CB poszt. Williams és House szerződése is lejárt. Williams már biztosan nem fog olyan gigafizetést kapni, mint eddig, House pedig kijelentette: vagy kezdő lesz, vagy kalap-kabát. Egyelőre ez a legnagyobb homály a csapatnál, hogy ezt a helyzetet miként akarják megoldani. Itt még szinte az összes forgatókönyv szóba jöhet, ezért húzok egy merészet: Ted Thompson második körben húz egy CB-t, aki a nyári felkészülés alatt kiveri mind a kettőt a kezdőből, akármelyik is marad majd. Ha egyáltalán marad egyikük is és a surranó pályán Hyde nem szerzi meg a másik kezdő helyet Shields mellett.
Fontos poszt még ebből a szempontból a DT a Packers-nél. Raji előző évre 4 milliót kapott, majd egy bicepsz-szakadás következtében egész szezonban adogatta a vizes kulacsokat a többieknek. Guion pedig Pablo Escobarnak öltözött farsangkor, és ezt nem szokták jó szemmel nézni a fagyos kisvárosban. Rodgers bár kifejtette, hogy a csapatnak most Guion-t támogatnia kell mindenben, nem sokra mennek vele, ha rács mögé dugják a két tescos szatyornyi mariskáért. Rajit megtartják aprópénzért (tavaly is próbálkozott a piacon, senkinek sem kellett), és valószínű FA piacról vagy a draftról jönni fog DT játékos.
Ezenfelül ott van két csereirányító is a keretben (mindkettő FA), ami még az előző éves “úristen mit csináljunk, Rodgers sérült” pánik maradványa, vélhetően megnyugodtak annyira a kedélyek, hogy 2015-re elég lesz az egészséges mennyiségű 1 csere QB az 53-as keretben. A legdurvább, amit ezzel kapcsolatban olvastam az egy 7. körös QB mock draft… Csak nem…
Legnagyobb hiányposztok
ILB, ILB és ILB! Ez a legfontosabb! Bár a szezon végére sikerült a tök utolsó futás elleni védekezést a legjobb 23.-ra javítani, ez még bőven kevés lesz az üdvösséghez. Tavaly nagy szerencséje volt a csapatnak azzal, hogy az első körben a BPA nagyjából egyezett a need-el, reméljük idén is így lesz. Egyszerűen kell egy friss, agilis, erős, főleg a futások ellen jeleskedő belső linebacker a kiöregedő Hawk helyére. A második a már említett DT, a harmadik helyre pedig megosztva kerül a TE és a CB. Reméljük Ted Thompson ismét sikerrel és jó érzékkel fogja a draft hátsóbb köreiben összekukázni ide a megfelelő játékosokat.
A szezon előtti várakozásokat azt hiszem, mindenképp túlszárnyalta a csapat, bár egy kis keserű utóíz még mindig maradt. Az első fordulóban remek támadójátékkal győzött a Lions hazai pályán a Giants ellen, majd jött „rúgó átka” és egy kellemetlen vereség a Pantherstől. A rúgó- és speciális egység-problémák továbbra is megmaradtak, szerencsére a védelem még így is annyira jó volt, hogy szinte lenullázták Suhék a Rodgers vezette Packerst Detroitban. Kissé nyögvenyelősen meglett a Jets is, majd ismét felszínre törtek a kicker gondok, aminek a Bills örülhetett. Ezek után a csapat menedzsmentje végre ráeszmélt, hogy ilyen Nate Freese és Alex Henery kaliberű rúgókkal nem lehet mit kezdeni, leigazolták hát a Broncosból kivágott Matt Pratert, aki bár szintén pocsékul kezdett a célzóvize nélkül, de végül csak belejött és mérkőzéseket nyert a Lionsnek.
Csoda, hogy nem ment?
A 6. hét környékére lesérült a teljes TE-szekció, Megatron és Reggie Bush is, ám a védelem egészségesebb volt, mint valaha, a csapat pedig egy három mérkőzés „utolsó másodpercben nyerjük meg a mérkőzést” produkált. A Saints ellen 23-10-ről sikerült fordítani, a Falcons ellen Londonban (amit volt szerencsém élőben megtekinteni) egy 21-0-s első félidő után sikerült 22-21-re győzni, majd egy újabb game winning drive a Dolphins ellen. A Lions így 1993 után először kezdett 7-2-vel. A hátralévő 7 mérkőzésből a csapat négyet megnyert, igaz, többnyire borzalmas játékkal. Nem volt ez másképp a vesztes mérkőzéseken sem: a Cardinals ellen a teljes offense, a Patriots ellen már csak az elkapók, a Packers elleni, csoportgyőzelemről és második kiemelésről döntő mérkőzésen pedig a speciális egység és a labdabiztosság mondott csődöt. A Green Bay elleni vesztes mérkőzéssel 11-5-re módosult a Lions mérlege (5-1 csoporton belül) és hatodik kiemeltként utazhatott Dallasba a Wild Card körben, ami több szempontból is emlékezetes marad.
Még a Packers elleni mérkőzésen Suh rálépett Aaron Rodgers lábára, amiért a liga egy egymérkőzéses eltiltással jutalmazta. Ezt persze visszavonták, hisz, mint kiderült Ndamukong lába annyira elzsibbadt a hidegtől, hogy már képtelen volt a talaj egyenetlenségeit érzékelni, így játszhatott a playoffban (ami valószínűleg azóta is fáj minden Lions szimpatizánsnak). Remek kezdés, Staffordék játszottak jobban, a Cowboysnál semmi nem működött. Majd jöttek a bírók, és előbb benéztek egy hatalmas holdingot, ami természetesen TD-t eredményezett, majd egy befujt, jogos DPI-t (de minimum védőholdingot) vontak vissza, ezzel egy first downtól és mezőnygól-pozíciótól megfosztva a Lionst. Vereség, sűrű bocsánatkérés a ligától, amitől nyilván mindenkinek sokkal jobb lett. De végre felszínre tört a csapatban lévő tehetség, ami liga szinten is elit teljesítményekkel párosult.
Az év támadója – Golden Tate
99 elkapás, 1331 yard, 4 TD, 0 elejtett labda. Tate nemcsak azt hozta, amit vártak tőle, hogy egy korrekt másodikszámú elkapó legyen, hanem egyenesen lejátszotta a pályáról Calvin Johnsont. Szinte hibátlanul játszott, vitte a hátán a csapatot akkor, amikor a fél offense lesérült és akkor is, amikor szinte mindenki egészséges volt. Két nagyon fontos és látványos TD a liga legtöbb elkapás utáni yardját termelő klasszistól:
A Saints elleni nagy játék (23-17):
A Facons elleni parádé 3&végtelenre (23-10)
Az év védője – Ndamukong Suh
A címet a liga második legtöbb szerelését (151) bemutató DeAndre Levy, vagy a liga legtöbb interceptionjét (7) szerző Glover Quin is megérdemelte volna, ám én mégis Suh-ra teszem a voksom. A liga talán legjobb defensive tackle-je 8.5 sacket (3. legtöbb a posztján) és 53 tackle-t (legtöbb a posztján) szerzett, alappillére volt az NFL messze legjobb futás elleni védelmének.
Az év újonca – Eric Ebron
Kétségtelen, hogy a fiatal tight end volt a legjobb újonc 2014-ben, de ugyanezzel a teljesítménnyel a „legnagyobb csalódás” címre is esélyes volt. 25 elkapás, 248 yard és 1 TD az 1/9-es választottól nem egy szép bizonyítvány.
MVP – Teryl Austin
Teryl Austin a tökéletes példa arra, hogy mennyit is ér egy jó koordinátor. A védelem összetétele szinte semmit nem változott 2013-hoz képest, mégis hatalmas változáson ment át az egység. 69.3 futott yardot engedet a védelem meccsenként, ami 10 yarddal kevesebb, mint a második legjobb Broncos védelme. Ráadásul kapott yardok és pontok tekintetében csak a Seattle Seahawks védelme teljesített jobban.
The BOSS!
Legnagyobb csalódás – Joe (te dilettáns szerencsétlen!) Lombardi
Íme a tökéletes példa arra, hogy mi van akkor, ha semmihez nem értesz, de a nagyapádról nevezték el a Super Bowl trófeát. Az ne nevezze magát támadó koordinátornak, akinek saját bevallása szerint egy szezon nem volt elég arra, hogy megtanulja használni Megatront, aki csak a liga legjobb elkapója. De cserébe a futó elkapókat, a „sima” elkapókat, a TE-ket és az irányítókat sem tudta használni, hisz a Saintsnél köztudottan egyik sem volt sohasem, így nem is volt esélye kulisszatitkokat ellesni (habár Brees a Lions plyahívásainak 90%-át fejből lekottázná). A végeredmény egy 22. legjobb támadósor és azt hiszem, nem lövök le nagy poént azzal, ha elárulom, nem Packers vagy a Patriots a 23. legjobb, de még csak nem is a Rams...
Cap-helyzet és fontosabb szabadügynökök
A Lionsnek jelen pillanatban 14.6 millió dollár cap space áll a rendelkezésre, ami nem sok, főleg, ha olyan játékosoknak jár le a szerződése, mint Ndamukong Suh, Nick Fairley, Matt Prater vagy C. J. Mosley. Ráadásul nincsenek olyan játékosok, akiknek az elküldésével megteremthetné a csapat a szükséges keretet.
A lehetséges nagyobb nevű távozók között van Stephen Tulloch (ILB), aki idén egy sack ünneplése során elszakította a térdszalagját. Az ő elküldésével a csapat akár 4.5 millió dollárt is felszabadíthat. A másik kárvallottja a fizetési sapkának Reggie Bush (RB) lehet, aki egy (csak a nevében) június utáni cuttal 3.5 millió dollárt szabadítana fel a 2015-re. Ugyanilyen formájú szerződésbontás esetén a 2014-ben szinte alig használt Brandon Pettigrew-val (TE) további 2.8 millió dollár, a defensive end Jason Jones elküldésével pedig 3.1 millió szabadítható fel. Felröppentek olyan hírek is, hogy Calvin Johnson „mindent megtenne”, hogy a csapat képes legyen megtartani Suh-t. Megatron 2015-ben 20 millió dollárral fogja terhelni a sapkát, így el is kélne a segítség, leginkább egy paycut formájában. Ha az nem, akkor még a cut is szóba jöhet: bár nehéz elképzelni, de egy post-june cuttal a csapat az idei évre 12.5 millió dollárt tudna felszabadítani.
Prater újraszerződtetése legalább akkora prioritás, mint – a média szerint – Suh megtartása. A kickerek hibái miatt a Lions minimum egy, de inkább két mérkőzést veszített el 2014-ben, és bár nincsen „ha”, el lehet gondolkodni, mennyire más lett volna a történet. Suh maradásának feltételeiről és esélyeiről pedig ITT írtunk. Én nem tartom valószínűnek, de a franchise szempontjából hasznos lépésnek sem azt, hogy megtartsa őt a csapat. A DT piac igen telített, a Suh-ra szánt évi 15-17 millióból (nem beszélve a garantált tartalomról) pedig csapatot lehetne építeni. Véleményem szerint a Mosley-Fairley duóból az egyik marad, a 34 éves CB, Rashean Mathis olcsón újraigazolására is nagy az esély, ahogy a csapat szeretné megtartani Ashlee Palmert (OLB) is. A GM Martin Mayhew pedig azt nyilatkozta, hogy Jeremy Ross (WR/Returner) és George Johnson is a csapatnál fog maradni. Csak pénz legyen rá.
Legnagyobb hiányposztok
Azzal, hogy három kezdő szintű defensive tackle is szabadügynök lesz, a DT poszt a legnagyobb probléma jelenleg a csapatnál. Suh maradására szerintem kevés esély van, ahogy a Fairley-Mosley duóból az egyiknek biztosan többet fog ajánlani egy másik csapat. Viszont olyan klasszis játékosok érhetik meg a piac nyitását, mint Jared Odrick (Dolphins), Henry Melton (Cowboys), Dan Williams (Cardinals), Terrance Knighton (Broncos), Corey Peters (Falcons) vagy Stephen Paea (Bears). Választék tehát van/lehet, nem úgy, mint az offensive tackle poszton, aminek a megerősítésére akár első körös picket is áldozhat a csapat. Egy guard és Dominic Raiola elküldése végett egy jó center is kellene a csapatba, különben Staffordnak beszarni sem lesz ideje, nemhogy passzolni.
Védő oldalon a DT poszton kívül a CB sorra férne rá az erősítés. Revishez hasonló sztár corner biztosan nem fog érkezni, a legjobb opciók a veterán Rashean Mathis, illetve a Bearsnél lassan létszámfelettivé váló Charles Tillman. A 33 éves, az utóbbi két szezonból 20 mérkőzést sérülés miatt kihagyó Tillman sem zárkózna el a váltástól, egy veterán minimum közeli, maximum 2 millió dollár összértékű szerződésre még jó lehet.
Hiányposztnak nevezném még a támadó koordinátort, mert a 2014-es Lions offense vicc volt, hisz gyakorlatilag csak a rookie- és harmadik számú irányítókkal rendelkező csapatoknál volt produktívabb az egység, de még azok közül sem mindnél. Személy szerint nevetve venném vérét Joe Lombardinak és áldoznám fel a kompetens támadó koordinátorok oltárán, hogy valahogy visszahozzam Scott Linehant, aki 2009 és 2013 között volt a Lions támadó koordinátora. Vagy bárkit, aki nem Joe Lombardi. Tényleg. Bárkit.
2012-ben a Vikings bejutott a rájátszásba Adrian Peterson majdnem történelmi szezonja révén. Christian Ponder is kifogott egy jó napot és a csapatot sokan 2013-ban is playoffba várták. Ez nem történt meg, Ponder csak fellángolás volt, így a 2014-es évi draft első körének végén elhozták Teddy Bridgewatert, és megkezdték a franchise újjáépítését.
Az első három fordulóban sérüléséig még Matt Cassel irányított a csapatnál, több-kevesebb sikerrel. Parádézott a Rams ellen 34-6-ra megnyert mérkőzésen, majd 4 interceptionnel vette ki a részét a Patriots győzelméből. A Saints elleni idegenbeli mérkőzésen Cassel egész szezonra kidőlt, az újonccal pedig 6 győzelem mellett 7 vereséget, és 1-5-ös divízió mérleget ért el a Vikings.
Ebben nagy szerepe volt Adrian Petersonnak is. A klasszis futó mindössze egy mérkőzésen tudott pályára lépni a 2014-es szezonban, köszönhetően Ray Rice kiütéses győzelmének az asszony felett. A Ravens futója még a holtszezon folyamán húzott egy Klicskót, ám az arról készült felvételek csak később kerültek nyilvánosságra. Amerikai természetesen felháborodott, a Vikings pedig nem akart részese lenni a botránynak, így saját maguk tiltották el a gyermekét elnáspángoló Petersont.
Az év támadója – Teddy Bridgewater
Az újonc lassan vette fel az NFL ritmusát, de a szezon végére igencsak belejött a játékba. Az utolsó 5 mérkőzésén 105.52-es passer ratinget és 8 TD-t szerzett, összesen pedig 14 TD és 12 INT került a neve mellé. Nem kiugró, de biztató.
Az év védője – Everson Griffen
A címét a 19 passzvédekezést bemutató Xavier Rhodes is megérdemelné, én mégis inkább a csapat legeredményesebb passzsiettetőjének, a 12 sacket szerző Griffennek adom. A defensive end 5 éves pályafutása során most volt először stabil kezdő: 57 tackle-t (9. legtöbb a posztján) szerzett, 12 sackje pedig J.J. Watt, Mario Williams és Jason Pierre-Paul után a negyedik legtöbb volt a z NFL-ben.
Az év újonca – Anthony Barr
Ha jól emlékszek, akkor a szerkesztőségen belül egyedül katonadani volt jó véleménnyel Barr-ról és úgy néz ki, neki lett igaza. Barr volt a Vikings negyedik legtöbb szerelését elérő játékosa, 4 sacket, 2 kiharcolt-, 3 összegyűjtött fumblet, és egy fumble return TD-t szerzett első szezonjában.
MVP – Harrison Smith
A harmadéves free safety 92 tackle-t mutatott be, amivel csapata harmadik legeredményesebb védője volt. Ezen felül 3 sacket, egy kiharcolt fumble-t, 5 interceptiont és egy interception return TD-t is szerzett. A Pro Football Focuson beválasztották a 2014-es All Pro első csapatba.
Legnagyobb csalódás – Condarrelle Patterson
Patterson lett a 2014-es év egyik legnagyobb bustja. A rookie szezonjában berobbanó, hihetetlenül gyors és mozgékony elkapótól mindenki űrszámokat és parádés játékokat várt, ezzel ellentétben a szezon végére már leginkább csak padozott. 2013-ban 45 elkapás, 469 yard, 4 elkapott-, 3 futott- és 2 visszahordott TD, idén már csak 33 elkapásból 384 yard, 1 elkapott-, egy futott és nulla visszahordott TD.
Cap-helyzet és fontosabb szabadügynökök
A Vikings jelen állás szerint 20 millió dollárral gazdálkodhat és a jelenlegi játékos-szerződéseket elnézve sokkal többre nem igazán lehet számítani. A legnagyobb összeget Charlie Johnsonon(G) lehetne spórolni – 2.5 millió -, aki idén a támadófal gyengélkedésének egy fő oka volt. A távozók között lehet a punt returner/corner Marcus Sherels, a csere safety és special teamer Andrew Sendejo, Josh Robinson (CB) és Jeff Locke (P). Ezzel az 5 cuttal nagyjából 6 millió dollár helyet tudna felszabadítani a Vikings, ami olyan sok mindenre nem lenne elég, viszont rotáció szempontjából rosszul is elsülhet.
Épp ezért én inkább nagyban gondolkodnék. Jelenleg a Vikings keretében a két nagyágyú van évi 10 millió fölötti keresettel: Adrian Peterson és Greg Jennings. Előbbi a csapat ikonja és legendája, utóbb pedig idén a legeredményesebb elkapója volt a Vikingsnak. De, ha komolyan pénzt akarnak felszabadítani, akkor kettőjük közül kell valakit elküldeni. Peterson elküldésével a csapat 13 millió dollárt spórolhatna meg, ami nem kis pénz, tekintve, hogy Peterson már 29 éves és egy csúnya gyerekbántalmazási ügy miatt kihagyta az egész 2014-es szezont. Öröm az ürümben, hogy így legalább rápihenhetett a jövő évi szezonra és megint nagy éve lehet. Jennings elküldésével pedig akár 9 millió dollárt is nyerhet a Vikings, és annyira nem jó játékos már, mint amennyit fizetnek neki. Másik kérdés, hogy sok jó célpontja nincs Bridgewaternek.
Illetve ne felejtsük el azt (amiről úgy tűnik, hogy sokan nem vesznek tudomást), hogy Chad Greenway (OLB) elküldésével a csapat 7 millió dollárt szabadíthatna fel. Bevallom, először én is ignoráltam ezt az ötletet, hisz ha megnézzük a statisztikákat, akkor azt kapjuk, hogy Greenway 2007-óta csak 4 meccset hagyott ki és csak a kétszer nem lépte át a 100 tackle-t. Ez engem is megnyugtatott, viszont véletlenül belefutottam egy PFF értékelésbe, ahol a 32 éves OLB „poor starter”, azaz gyenge kezdőként van feltüntetve egy 134 tackle-ös és 3 sack-es szezon után. Így komolyabban is utána néztem a játékosnak és a leggyakoribb kifejezés vele kapcsolatban a „one of the worst linebackers in the NFL”. Érdekes, hogy egy passz és futás ellen is gyenge, ebből adódóan túlfizetett védő miért nem szerepel a csapat cap space-szel foglalkozó cikkeiben, amikor Adrian Peterson igen?
Szerencsére szabadügynökök terén jól áll a Vikings, hisz nincs olyan játékosuk, akiért komoly milliókat kellene áldozniuk. Matt Asiata (RB) RFA lesz, rajta kívül pedig csak Joe Berger (C/G) komolyabb szabadügynök, de egyik sem terhelné meg a csapat pénzügyeit. Illetve ott van Christan Ponder (QB), aki 1/12-es létére legfeljebb harmadik számú irányítónak (SE!) jó. Apropó irányító: vajon miért nem veszik sehol sem számításba Matt Casselt, mikor az ő menesztése esetén 4.75 millió dollár szabadulhatna fel? Persze láttuk, milyen az, ha egy Ryan Lindley passzol, de talán még így is célravezetőbb lenne Pondert marasztalni 1-1.5 millióért a volt Hazafi helyett.
Legnagyobb hiányposztok
A Vikings legnagyobb offseason prioritása Teddy Bridgewater védelmének megoldása lesz. Úgy fest, hogy lehet karrierje az NFL-ben a kis Vikingnek, ám ezen a meccsenkénti három sack és a 25. legjobb passzblokkoló támadófal aligha segít. Két jó guard és ha van rá keret, akkor egy LT sem ártana a falba. Ebben pedig az a legszebb, hogy eddig 6 csapat hiányposztjait vettem számba, és abból ötnek needje a támadó falember, szóval van realitása a Peterson cutnak. Ráadásul mély RB classnak köszönhetően a második körben lehetne ígéretes futót találni Jerick McKinnon mellé. Erre a második kör ideális, az 1/11-re pedig lehet húzni egy Greg Robinsonhoz hasonló tackle-t és guardot is játszani tudó falembert (Scherff).
Védő oldalon a legnagyobb problémát a front7 jelenti, pontosabban a LB sor. Anthony Barr jól kezdett, Gerald Hodges is mutatott életjeleket, ám mögöttük csak a „liga egyik legrosszabb linebackere” és a legjobb esetben is átlagos Jasper Brinkley van. Valamint találni kellene egy cornerbacket Xavier Rhodes mellé a túloldalra és elég pofás lenne a secondary. Illetve ott van még az elkapó probléma. Nem kizárt, hogy Patterson magára talál majd jövőre, de mellé és Jennings mellé mindenképp kellene egy harmadik opció.
2013-ban a Bears 8-7-1-es mutatóval a rájátszásért küzdhetett meg a Packers-szel és csak egy utolsó másodperces Rodgers villanáson múlt, hogy nem sikerült nekik. Úgy tűnt, hogy a csapat kezdett beérni, Mark Trestman sémái működnek, 2014-ben pedig reális esélyük lesz az egyik playoff hely megszerzéséhez. Hát, nem így történt.
Az első héten a csapat kikapott a Billstől, ami önmagában meglepetés, de nem nagy tragédia, a Patriots is gyengén kezdett. A 49ers ellen már kezdett életjeleket mutatni a gárda és három megyed szenvedés és 20-7-es hátrány után végül (beindult Kaepernick) a Bears offense és 28-20-ra sikerült fordítani. A harmadik fordulóban a védelem labdaszerzéseinek köszönhetően kibrusztolta a csapat a második győzelmét, majd otthon fogadta a Packers, ahol a második félidő kezdetéig tartotta magát a Bears, sőt, jobban is játszott. Aztán az egész rendszer – kezdve Jay Cutlerrel – összeomlott. Ez volt az a pont, ahol elszálltak a Medvék.
Cutler 12 mérkőzésen 16 interceptiont dobott és 5 fumble-t vesztett el, ami a legrosszabb mutató volt a ligában. 2 INT és egy fumble a Panthers elleni már gyakorlatilag megnyert meccsen, ami természetesen a vereséget okozta. Hasonló teljesítmény a Dolphins, a Patriots és a Packers elleni meccseken is, ráadásul sem Tom Brady, sem Aaron Rodgers nem állt meg 50 pont alatt. A Vikingst és a Buccaneerst még ugyan sikerült legyőzni, de az utolsó öt mérkőzéséből valamennyit elvesztette a Bears, Cutler pedig a kispadot is kipróbálhatta. Ennek apropóján megragadnám az alkalmat, hogy a bűnbaknak kikiáltott irányító védelmére kelljek, ugyanis nemcsak ő volt a hibás.
Kezdjük ott, hogy egyénileg az egyik legjobb szezonját produkálta, annak ellenére, hogy a támadófalát leginkább a szürke ötven árnyalatához lehetett hasonlítani.
Nem is volt ideje Cutlernek megvárni, hogy az amúgy szinte minden héten kérdőjeles Brandon Marshall és Alshon Jeffery elszakadjon, vagy odadobta a labdát Matt Forténak, vagy sack. A remek statisztikák se csapjanak be senkit: olyan könnyen átléptek a Bears védelmén, hogy szinte az egész mérkőzésen Cutlerék támadhattak. De még nem is a támadófal vagy a sérülések jelentették a legnagyobb, vagy mondjuk úgy, az igazi problémát, hanem a csapatmorált belülről fúró kis férgecskék. A Cutlert gyáván, névtelenül savazó bennfentes, akiről kiderült, hogy Aaron Kromer, a csapat támadókoordinátora. Vagy Trestman, aki hagyta, sőt, rá is tett egy lapáttal, amikor a padra ültette a csapat FRANCISE irányítóját. Aaron Rodgers, a legnagyobb rivális irányítója ezt gyomorforgatónak nevezte. Saját bevallása szerint nem tudna ilyen közegben játszani és elhiszem neki. Emiatt sokat vacilláltam azon, hogy neki „adjam”-e a legjobb támadó címet, de végül maradtam az alap jelöltem mellett.
Az év támadója és MVP – Matt Forte
102 elkapás, 808 yard, 4 TD, valamint 1038 futott yard és 6 TD, és mégsem került be a pro bowlba. Ettől függetlenül továbbra is ő a Bears egyszemélyes támadófegyvere, a 102 elkapás egyenesen NFL rekord. Nem rajta múlott.
Az év védője – Willie Young
Hálás feladat az liga második leggyengébb védelméből kiemelni valakit, de legyen a csapat házi sack királya, a mindössze 8 mérkőzésen kezdő ez-Oroszlán Wille Young. 10 sack és 1 kiharcolt fumble került a neve mellé, ami több mint amit 4 év alatt szerzett Detroitban. Bevallom, őt szívesen látnám megint Lions mezben.
Az év újonca – Kyle Fuller
Az elsőkörös corner vezette a csapatát interceptionökben (4) és kiharcolt fumble-ökben (3), valamint 14 passzvédekezést is bemutatott. Ezzel ő lett a legjobb újonc defensive back 2014-ben.
Legnagyobb csalódás – Az offense, a defense, Trestman (a teljesség igénye nélkül)
A támadósor 2013-ban a második legeredményesebb volt a történelmi Broncos mögött 27.8 pontot átlagolva meccsenként. Ehhez képest 2014-re mindössze a 22. volt a Forte, Marshall, Bennett, Jeffery fémjelezte egység a maga 19.9 pontos átlagával. Ez durván annyit tesz, hogy gyakorlatilag meccsenként egy TD-vel kevesebbet szereztek idén, mint az azt megelőző szezonban. Ezzel szemben a védelem javult és most már nem 29.9 pontot engednek mérkőzésenként, hanem csak 27.6 pontot. Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen, pusztán a sors sanyarú fintora, hogy így is a Bears védelem a második leggyengébb az egész ligában!
Nem mehetünk el szó nélkül Mark Trestman mellett se. Amíg jól megy a csapatnak nincs gond, viszont ha egy pillanatra is meginog a hit, az egész rendszer összeomlik. Trestman alkatilag alkalmatlan vezetőedzőnek, mellette még Jim Caldwell is olyan, mint egy hiperaktív kisgyerek, miután leküldött két kiló cukrot három liter kólával. A Packers elleni hazai zakó után eltűnt az önbizalom és a fegyelem, majd szép lassan eluralkodott a káosz. A játékosok a pályán enerváltak és dekoncentráltak lettek, szabadidejükben pedig a médián keresztül üzentgettek egymásnak és az edzőiknek. Talán furcsa ezt kijelenteni, de idén a patinás Bears semmivel sem volt vonzóbb, mint mondjuk a Cleveland Browns.
Cap-helyzet és fontosabb szabadügynökök
A Bears a mostani kilátások szerint 28 millió dollárral gazdálkodhat, komoly pénzt pedig csak Brandon Marshall, Matt Forte vagy Martellus Bennett elküldésével tudnának felszabadítani. Illetve nagyságrendileg 3 millió dollárt lehetne spórolni a safety Ryan Mundy és a kicker Robbie Gould cuttolásával. Mundy a jobbak közé tartozott 2014-ben, de nem igazán illene John Fox és Vic Fangio agresszív sémájába, Gould pedig csak 12 mezőnygól-kísérlettel próbálkozhatott, köszönhetően pályán kívüli ügyeinek és sérülésének.
Szerencsére nincsenek komolyabb távozók, akiket mindenáron meg kellene tartani. Charles Tillman és Lance Briggs is elmúlt 33 éves, előbbi 10, utóbbi 17 meccsen volt bevethető az utóbbi két szezonban. A center/gouard Brian De La Puente is csak 8 meccsen kapott szerepet, érte sem fájna senki szíve, bár személy szerint, én inkább őt preferálnám, mint Roberto Garzát. A 26 éves DT, Stephen Paea megtartása célszerű lenne, idén minden mérkőzésen kezdett és nem is nyújtott rossz teljesítményt. Valamint a sémaváltás miatt Lance Briggs újraigazolása jelenthet vészmegoldást, Tillmant már nem erőltetném.
Legnagyobb hiányposztok
Ebből legalább van bőven, minden lyuk betömésére kevés a 28 millió. Épp ezért el kell dönteni, hogy melyik irányba mozdul el a csapat: a remek erőkből álló támadósorból csinálnak egy konzisztensen jól teljesítő egységet, vagy a katasztrofális védelmet próbálják meg rendbe tenni? Én a támadókra voksolnék. Hogy miért?
Nos, a 2013-as ligautolsó futásvédelem idén már a 16. legjobb, vagy legrosszabb volt. Nézőpont kérdése. Ez a javulás mehet is egyből a kukába, ugyanis a Bears 2015-től át áll a 3-4-es védelmi sémára, amiben van logika (Stafford, Rodgers), csak emberanyaguk nincs hozzá. Jared Allen, Willie Young egyáltalán, de Lamarr Houston sem ideális 3-4-es endnek. Nose tackle-jük egyáltalán nincs, az egyetlen jó defensive tackle-jük pedig szabadügynök lesz. A LB sor idén is borzalmas volt, ráadásul legtöbbjüknek a szerződése is lejár. Kell egy pass rusher LB, hacsak Jared Allen nem húz egy Julius Pepperst, valamint két ILB, ami már két éve need Chicagóban. Valamint Ryan Mundy mellé egy safety, elküldése esetén kettő is kellene, valamint a Kyle Fuller-Tim Jennings duó mellé egy cornerback.
Támadóoldalon sokkal rózsásabb a helyzet, csak egy támadófal kell Cutler elé, hogy 2 yardosnál hosszabbat is érkezzen passzolni. Egy guard és egy right tackle a minimum, de ez már ismerős lehet a legtöbb csapat esetében. Plusz egy center, ha megy Garza és Puente is, bár a Pats és a Packers a tökéletes példa, hogy sokadik körös újonc centerrel is lehet nagyot alkotni. A legtöbb helyen megemlítik az irányító és elkapó posztokat is, ám szerintem még egy évig minimum nem kellene piszkálni Cutlert, egy átlagosnál jobb harmadik számú elkapó pedig már luxus lenne. Hozzák rendbe Marshalt, ne csesztessék és védjék meg Cutlert és jó lesz az. Valamint keressenek egy jó rúgót, de az már csak hab a tortán.
