Elérkeztünk egy fordulóponthoz, mely során búcsút veszünk az NFC-től és az AFC csapatait vesézzük ki. Első körben az évek óta egyik legegyértelműbb csoport támadó szekcióit vesszük górcső alá, hogy megtudjuk, lesz-e a Patriotsnak komoly kihívója offense-szinten.

 

A pontszámításnál én is a renningan által kitalált súlyozási rendszert alkalmaztam a végén. 

Irányítók

A liga egyik legjobb irányítója és csapata emberemlékezet óta dominálja a csoportot, és továbbra sincs nagy konkurenciája a divízión belül. Igaz, hogy Ryan Tannehill egyre jobban teljesít, de azért Bradyhez képest a kanyarban sincs. Hosszas gondolkodás előzte meg azt is, hogy melyik csapatnak van kevésbé fogalmatlan irányítóbrigádja, a Jetsnek vagy a Billsnek. Végül arra jutottam, hogy lehet, hogy Geno inkonzisztens, de mégis New Yorkban legalább tudják, hogy elvileg ki lesz a kezdő QB, Buffalóban azonban még azt sem. Cassell állítólag borzalmasan szerepelt az OTA-k alkalmával, Manuelről Rex Ryan is kijelentette, hogy nem számol vele, így kerülhet képbe még Tyrod Taylor is a kezdő posztra. Backupokat tekintve is hasonló a helyzet, reális esélyt azonban csak Garoppolo fog kapni (már ha érvényben marad Brady jelenlegi 4 meccses eltiltása), hogy megmutassa mit is tud. Freeman már nem tényező, Fitzpatrick is kaphat egy kevés lehetőséget, hogyha Geno rosszabb napokat fog ki, a Bills backupjairól meg nem tudunk mit mondani, mert ugye még azt sem tudjuk ki lesz a kezdő.

Támadófal

Ha a tavalyi első 6 hét után kellett volna összeállítanom ezt a sorrendet, akkor biztos, hogy a Patriots szerezte volna meg az utolsó helyet. Ez idő alatt 13 sacket engedtek. Ez betudható volt a korábbi támadófal edző, Dante Scarnecchia távozásának. Időbe tellett, amíg megtalálták a tökéletes felállást, de amint ez sikerült, az alapszakasz hátralévő 10 meccsén engedtek összesen ugyanennyit, majd meg sem álltak a Super Bowlig. A Bills fala vállalható teljesítményt nyújtott, nem verték rommá az irányítójukat, azonban futásblokkolásban még van hova fejlődni. Richie Incognito érkezése mindenképp erősítésnek számít és feltehetően stabilitást fog hozni a falba.  A Dolphinsnál és a Jetsnél már megszokhatták az irányítók, hogy hülyére verik őket. Előbbi a tavalyi alapszakasz folyamán 46, utóbbi 47 sacket engedélyezett az ellenfél védőinek. A Jets falában Mangold mellett nincs igazán klasszis játékos, míg a Dolphinsban Pouncey mellett a baloldali tackle, Branden Albert is hoz egy igen tisztességes szintet. A Jets mellett az szólt, hogy futásblokkolásban viszont jobbak, mint a Dolphins, de mivel az irányító megvédése nálam fontosabb szempont, így végül emiatt rangsoroltam feljebb a Dolphinst. 

Futók

A Bills futótandeme tavaly nem volt túlságosan eredményes (mindössze a 25. volt a ligában), de McCoy érkezésével a teljes offense átválthat egy run-heavy offense sémára, amihez Rex Ryan eléggé ért. Elég csak a tavalyi Jetsre gondolni, akik azért csak összehozták a 3. legjobb futójátékot a ligában (más kérdés, hogy ez csak egy 4-12-es mérlegre volt elég). Fred Jackson személyében egész jó backupja van McCoynak, a Jetsben pedig annyiban változott a tavalyi egység, hogy Ivory megkapta maga mellé még Stacyt a Ramsből és a Patriotsot elhagyó Stevan Ridleyt, akiből elit futó már nem lesz, de kiegészítő running backnek tökéletes választás (már ha tudja kezelni a fumble-problémáit). A Dolphinst tavaly ezen a téren Lamar Miller vitte a hátán, most megkapta maga mögé az újonc Ajayit, akiről még nem tudjuk mennyire lesz jó második opció, de én bízom abban, hogy Miller mögött jó szezont futhat. A bajnokot elhagyta Shane Vereen, a legfontosabb láncszeme a Patriots futóalakulatának. Igaz, a nagy tank Blount még itt maradt, de egy meccses eltiltással kezdi a szezont. Emiatt akár ki is kerülhet a kezdőből, ha a hasonló testfelépítésű Gray nem fog megint elkésni az edzésekről. Bolden pedig harmadik számú futónak elmegy, de sem futásban, sem elkapásban nem fogja tudni azt a szintet hozni, amit tavaly Vereennek sikerült. 

Elkapók

Itt nagy gondban voltam. Azt sem írom le nyugodt szívvel, hogy a Bills WR-corpsa a leggyengébb a 4 csapat közül, de talán ezen gondolkodtam a legkevésbé. Oké, hogy van egy Watkins-Woods duó, de véleményem szerint Harvin érkezése pont meg fogja törni ennek a párosnak a lendületét, ahogy Seattle-ben, itt is erőltetni fogják a játékát, így rengeteg playt fog elvenni Watkinsék elől. Ryan viszont valamiért nagyon ragaszkodott hozzá, akár jó dolgok is kisülhetnek a dologból, bár erre kevés esélyt látok. A másik három rangsorolásával viszont meggyűlt a bajom. Olyannyira, hogy háromszor írtam át a sorrendet. Először a Patriotsot írtam első helyre, mert hát ki mást, ha nem a bajnokot. De jobban belegondolva Edelmanen kívül a Patriots passzjátékának kulcsát nem itt kell keresni, hanem a TE poszton. Amendola rengeteget dropolt és LaFell érkeztével már csak harmadik számú célpont lett. Utóbbi majdnem 1000 yardos alapszakaszt teljesített, de összehasonlítva a többi csapat állományával be kellett látnom, hogy ez sem elég a dobogó legfelső fokára. A harmadik helyre a Dolphinst hoztam ki, az újonc Devante Parker nagyot dobbanthat első évében, Stillsszel és Landryvel kiegészülve elég jó célpontjai lesznek Tannehillnek. A Jetsnek van egy Eric Deckere, akinek lehet kellett egy Peyton Manning ahhoz, hogy azokat a számokat tudja hozni, amiket és lehet most már nincs is benne sok, de ott van még Marshall, aki még mindig képes Megatronhoz hasonló szinten játszani, valamint Kerley, aki pedig nevető harmadikként durranthat egy jó szezont (már, ha valami csoda folytán épkézláb QB lesz addigra Genoból és meg is találja a célpontjait). Továbbá ott van még Devin Smith is, aki egy újabb alternatíva lehet, elsősorban a mélységi játékoknál. Így a nevek miatt, és a bennük rejlő potenciál miatt alakult ki ez a rangsor.

Tight endek

Nehéz megkérdőjelezni a Patriots első helyét, Gronk alapvetően határozza meg a teljes Patriots offense-ét. Igaz, elengedték Tim Wrightot, aki a tavalyi alapszakaszban 6 TD-t szerzett, így a második számú opció az inkább blokkoló feladatokat ellátó Hoomanawanui lett. Jordan Cameron elmúlt éve kevésbé sikerült jóra, mint Billses kollégájának, Charles Claynek, de a Tannehill-Cameron duót produktívabbnak gondolom támadásban, mint a Cassel-Clayt. Ebben a kategóriában a Jets kullog az utolsó helyen Amaróval és Cumberlanddel. 

Pontokra átváltva tehát így néz ki a végső rangsor:

Sokan azt gondolják, hogy idén megtörik a Patriots uralma a csoporton belül. Ezeket a hangokat még jobban felerősíti Brady 4 meccses eltiltása, azonban a realitások talaján maradva, ha az offense-eket nézzük még mindig a címvédőé a legerősebb egység, és nem csak a csoportban. A védelmek azonban még bekavarhatnak majd rendesen a sorrendbe…