Július 15-ig volt lehetősége a csapatoknak hosszú távú szerződést kötni a franchise taggel ellátott játékosaikkal és a kezét kis híján lerobbantó Jason Pierre-Pault leszámítva mindenkivel sikerült is. Justin Houston a liga történetének legjobban fizetett linebackere, Stephen Gostkowski a legjobban fizetett kickere lett, míg Demaryius Thomas Dez Bryanttel együtt az NFL második legtöbbet kereső elkapóivá avanzsáltak. Mivel mostanra a kontraktusok részletei is napvilágot láttak, ideje értékelni a gigaszerződéseket. Mondanom sem kell, Gostkowskié lett a legkifogástalanabb.
Az értékeléshez tízpontos mércéket fogok használni, melyekkel az adott játékos értékét (a posztján), várható produktivitását, a csapata eredményességre tett hatását, a szerződése struktúráját és annak a fizetési sapkára gyakorolt hatását, valamint a sérülékenységet, off field problémákat és egyéb tényezőket magába foglaló „megbízhatóságot” osztályozom. A kapott értéket megszorzom majd kettővel, így egy 100-as skálán lesznek a játékosok szerződései értékelve. 1-60-ig pocsék, 61-70-ig elfogadható, 71-80-ig jó, 81-90-ig nagyon jó, 91-100-ig tökéletes.
Justin Houston jobban keres, mint J. J. Watt
Bizony, éves szinten nagyságrendileg 166 ezer dollárral. Ráadásképp a garantált tartalom is nagyobb (52.5 millió), mint a kétszeres év védője Wattnak. A 6 évre szóló 101 millió dolláros kontraktus a legnagyobb, amit valaha linebacker kapott, átlagban 3.6 millió dollárral több, mint a második Clay Mathews keresete. Van ennyire jó Houston, ér ennyit?
Nem vagyok nagy híve a kiugróan magas szerződéseknek. Watt 5.6 millióval keres többet, mint a második legjobb 3-4-es DE, Suh 5.4 millióval, az idei offseasonig Adrian Peterson és Calvin Johnson szintén 4-5 millióval kaptak nagyobb fizetést, mint posztjuk legjobbjai. Tény, hogy kiemelkednek a mezőnyből, de nehezen lehetne meggyőzni, hogy egy Megatron többet ér, mint mondjuk egy Jordy Nelson-Randall Cobb kettős, vagy hogy Huston egymaga ér annyit évente, mint egy Suggs-Dumervill duó + 5 millió dollár. Tudom, a fizetési sapka és vele együtt a fizetések is évről évre növekednek, de attól még érdekes elgondolás. Ennek ellenére Houston jelenleg a 3-4-es OLB-k Calvin Johnsona, posztja legjobbja, és mint olyat, nyilvánvalóan meg kell fizetni. Érték: 10.
Justin Houton 4 éves karrierje során 48.5 sacket szerzet. Rookie évében 5.5-ször vitte földre az ellenfelei irányítóját, majd egy 10, 11 (11 meccsen) és 22 sackes szezon következett. Ez utóbbi vélhetően karrierje csúcsa, ugyanis J. J. Watt jelenleg az egyetlen az NFL történelmében, akinek kétszer is sikerült húsznál több alkalommal legyalulnia az irányítót. Ezzel együtt masszív 10-15 sackes szezonokat lehet tőle várni az elkövetkező években (Produktivitás: 8), ami még mindig kiemelkedő, bár önmagában nem biztos, hogy elég a boldogsághoz.
A tavalyi év folyamán 19 játékos szerzett legalább 10 sacket, ebből mindössze 5 játékos csapata (Packers, Ravens, Broncos) jutott be a rájátszásba. Sem a Houston vezette Chiefs, sem a Watt fémjelezte Texans, sem pedig a Hughes-Dareus-Williams hármassal rendelkező Bills nem élte túl az alapszakaszt. Önmagában tehát egy pass rusher vagy akár az elit pass rush sem elég a komolyabb sikerekhez, és elnézve a KC támadósorát, nem is ebben látom a siker zálogát (Eredményesség: 6). Különösen igaz ez annak a fényében, hogy bár az idei szezonra felszabadított a csapat 8 milliót az új szerződéssel, jövőre a várható cap space növekedéssel együtt is csak nagyjából 27 millió dollár áll majd rendelkezésükre, hosszabb távon pedig az egyik legrosszabb helyzetben lévő franchise lesz a Chiefs. 2016-ban lejár a rákot legyőző Eric Berry, Sean Smith (a csapat legjobb cornere), Derrick Johnson (a csapat legjobb ILB-je), Tamba Hali, Mike DeVito (legjobb DE), Husain Abdullah (kezdő FS) és Donald Stephenson (kezdő RT) szerződése. Persze Hali helyére ott van Dee Ford, Smith mögött pedig az idei első körös Marcus Peters, de mivel a támadófal és az elkapósor az egyik legrosszabb az egész ligában, valamint Houston 2019-ig gyakorlatilag elküldhetetlen (konstans módon 19-20 millió dollár évente), annyira nem tűnik egészségesnek a szituáció. Fizetési sapka: 7.
Cserébe viszont igazán nyugodt lehet a KC. Houston 4 év alatt mindössze 5 mérkőzést hagyott ki egy könyöksérülés miatt, és bár az egyetem során voltak drog problémái, mostanra minden nemű pályán kívüli balhétól mentes és nem úgy néz ki, hogy ez változna a jövőben (Egyéb tényezők: 9). Összességében tehát egy tehetséges, ultra produktív és megbízható játékost sikerült megtartani a csapatnak, bár viszonylag kényelmetlen fizetési sapka helyzetet eredményezve. Mint már írtam, elsősorban nem Houstonon múlik a Chiefs eredményessége, ettől függetlenül ez egy 80 pontos, azaz jó szerződés. Egy rugalmasabb megállapodással és éves szinten 1,5-2 millióval alacsonyabb átlagbérezéssel már közel kifogástalan lenne.
Demaryius Thomas vs Dez Bryant
A két elkapó hosszabbítása folyamán balhé balhét követett. A csapatok a sajtón keresztül üzengettek, a játékosok holdouttal fenyegetőztek, a játékosok szakszervezete eljárást indított, miszerint a két franchise összejátszott a tárgyalások folyamán. Denverben tudtak a Dez szerződés részleteiről, ahogy Dallasban is tisztában voltak a Thomas-szerződés feltételeivel. Így nem is meglepő, hogy szinte hajszálra ugyanolyan kontraktust írtak alá a felek (5 év, 70 millió), bár ezzel alighanem Thomas lehet jobban megelégedve.
Rögtön kezdjük azzal, hogy a két elkapó nem ugyanazt a szintet képviseli. Dez Bryant jelenleg kvalitásai alapján a liga második (Calvin Johnson után), eredményesség tekintetében a legjobb elkapója. Van benne valami plusz, egy kis extra zsenialitás a tehetségen felül, ami bármikor megvillanhat. Képes a legbizarrabb módokon is elkapni a labdát, önerőből megcsinálni a játékot, ha kell. Thomas nem. Soha nem felejtem el a Broncos-Seahawks Super Bowlt, ahol hiába kapott el rekordot jelentő 13 passzt, hiába szerzett 118 yardot és az egy TD-t, valójában nem csinált semmit. Azon a meccsen az egyetlen, aki önerőből képes volt megcsinálni a játékokat, hibára kényszeríti a védőket, az Wes Welker volt. Félre értés ne essék, Thomas egy remek képességekkel megáldott elkapó, de nincs benne az a kis plusz, ami kivételessé teszi. Nem top5 játékos, de a top10-be is nehezen férne be. Érdekes módon Eric Deckert sokkal kevesebbre értékelik, pedig közel ugyanolyan eredményes volt statisztikailag a Broncosban, mint Thomas (24-24 TD, 2800-2300 yard két év alatt). A maga nemében én Sanderst is többre tartom, így a játékosok értékét nézve (Dez: 10, Thomas: 6) a Cowboys kötötte a jobb üzletet.
A jövőbeli produktivitás tekintetében is Bryantet tartom a biztosabb opciónak, több szempontból. Manningnek vélhetően ez lesz utolsó szezonja, míg Romo korából adódóan pár évvel túlélheti a jövőbeli HoF irányítót. Ez eleve egy igen komoly érv (mely biztosítja Dez effektivitását), ám ha hozzávesszük, hogy a Dallasi támadófal fényévekkel jobb a Denverinél, valamint hogy Thomastól Sanders is vesz el passzokat, már igen egyértelmű a várható, hosszú távú különbség (Dez: 10, Thomas: 7). Ráadásul ezen okokból kifolyólag Dez szerepvállalása a csapata sikerében sokkal jelentősebb. A Dallas egyetlen esélye a sikerre az offense, a vélhetőleg némileg visszaeső futójáték a passzjáték fogja kisegíteni, vagyis Bryant játéka felértékelődik. Ezzel szemben a Broncos nagy eséllyel egy erős védelemre és a tavalyi szezon második felén előtérbe került futójátékára fog elsősorban alapozni, így próbálva csökkenteni Manning, ezáltal az elkapój felelősségét (megjegyzem, helyesen). Eredményesség: Dez : 9, Thomas: 6.
Bár a két szerződés értéke azonos, annak struktúrája teljesen más és ebből a szempontból a Broncos tűnik a befutónak. A Cowboys szokásához híven megint tolja maga előtt az „adósságot”, Bryant a szerződésének első két évében 7 és 13 millió dollárt fog keresni, majd konstans módon 16-17 milliót. Ennek előnye, hogy rövidtávon némi mozgásteret nyújt a csapatnak, de még így is, a 2016-os büdzsé mindössze 13 millió dollárra tehető. Ez annak tükrében, hogy Greg Hardy, Rolando McClain és Tyrone Crawford, vagyis a csapat három legjobb védőjátékosának a szerződése is lejár, nem túlságosan bíztató. Persze nyilván fognak még trükközni az idei 17 millió dolláros cap space-szel, és a Crawford-McClain párost nem kell agyon fizetni, de összességében a 3. legnehezebb helyzetben van a csapat (a Saints és a Dolphins után) Bryant szerződése következtében. Valamint azt is meg kell említeni, hogy Dez szerződése nem tartalmaz semmilyen záradékot, amely doppingvétség, tiltott szerek használata vagy rendőrségi ügy esetén védelmezné a csapatot (Szerződés/Fizetési sapka: 6). Thomas szerződése ezzel szemben kiegyensúlyozottabb, az első két nehezebb év után 12 milliót fog elfoglalni 2017-ben és 2018-ban, ami hosszú távon ideális a csapat szempontjából. Érdekesség ugyanakkor, hogy pont a jövő évi sapkából vesz el 15 millió dollárt (2016-os cap space 7 millió dollár), amikor többek között Von Miller, Danny Trevathan és Brandon Marshall, vagyis szinte a teljes kezdő LB sor szerződése lejár. Csak arra tudok következtetni, hogy Elway ekkor már nem számol Manning 19 milliós fizetésével és ebben az esetben nagyon is érthető a szerződés struktúrája (Szerződés: 9).
Az egyéb tényezőket figyelembe véve szintén Thomas a befutó. Nem egy kifejezetten érdekes karakter, hacsak a drogbirtoklásért a börtönbe kerülő, de Obama elnök jóvoltából szabadon engedett édesanyja nem lesz rá rossz hatással (miért lenne?), akkor egy makulátlan, sérülésektől mentes játékosról beszélünk (Egyéb tényező: 10). Ezzel szemben Dezben bármikor benne van, hogy mérkőzésekről eltiltassa magát egy-egy kirohanásával, meg van az esély rá, hogy komolyabb pályán kívüli balhéba keveredjen. Nem mintha eddig bármiféle magánéleti probléma lett volna vele (Egyéb tényező: 8).
Dez szerződése összesen 86 pontot ér és tényleg egy nagyon jó szerződésről beszélünk. Játéktudását tekintve nagyon közel áll Megatronhoz, produktivitás tekintetében le is győzi, az évi 14 millió dollárt reálisnak tartom a mai viszonyokat figyelembe véve. Egyedül a záradékok hiánya és a szerződés struktúrája az, ami nagyon Jerry Jonesosra sikerült. Ez hosszú távon, kiegészülve Tony Romo fizetésével, könnyen visszaüthet, az óvatosság pedig soha nem árt. Thomas szerződése 76 pontot ér, ami a jó kategória, bár nem érzem annak. A szerződés struktúrája és a játékos magaviselete tényleg rendben van, de egy fokozatosan egyre kevesebb jelentőséggel bíró, képességeit tekintve nem a legszűkebb elitbe tartozó játékosnak ennyi pénzt adni túlzásnak érzem. Persze presztízs, meg miegymás, de akkor is.
A rúgók is emberek
Gostkowksi lett az első rúgó, aki 4 milliónál nagyobb átlagfizetést tesz zsebre és a 10.1 millió dollárnyi garantált tartalom is rekordnak számít. Összesen 4 éves 17.2 milliós szerződést kötött a Patriotsszal, és bár az előzőekhez képest komolytalannak tűnik, ne feledjük, ők is emberek.
Gostkowski a tavalyi szezon folyamán 37 kísérletből 35-öt értékesített, ami a legtöbb volt az NFL-ben. 94.6%-os teljesítményénél csak az ex-hazafi, a rúgó legenda Adam Vinatieri volt jobb a maga 96.8%-as arányával (30/31). Gostkowski Meskó lecserélése óta szárnyal (Zoltán gyenge holder volt), jelenleg az NFL talán legjobb rúgója (Érték: 10). Mivel Ryan Allen marad, és a kickerek nincsenek különösebb veszélyeknek kitéve, drog- vagy magánügyi problémái pedig nincsenek, így a produktivitásra és egyéb tényezőkre is könnyű szívvel megadható a 10 pont.
Azt, hogy egy rúgó mennyire van hatással a csapat teljesítményére, csak azok értik igazán, akiknek pocsék rúgójuk van. Példának okáért a Lions kickerek szerencsétlenkedése egy, de inkább két győzelmébe került a csapatnak, Matt Prater utolsó másodperces field goalja a Falcons ellen pedig W-t ért. A Patriotsnak annak idején 3 Super Bowlt nyert Vinatieri, tehát ők tisztában vannak a rúgó mérkőzést befolyásoló erejével (7 pont, ha egy gyengébb offense-szel rendelkező csapatban lenne, ahol nagyobb szükség van a rúgóra, magasabb értéket kapna). Gostkowski szerződése is teljesen átlagos, a kapott összeg 4 évre lebontva, többnyire kiegyensúlyozva kerül kifizetésre, 2018-ra pedig 1.5 milliós dead money-val elküldhető. Korrekt - 10 pont.
Egy rúgó szerződését nyilván sokkal nehezebb elrontani, mint egy bármilyen mezőnyjátékosét, így nem is meglepő, hogy kvázi kifogástalan a megállapodás (94 pont). A második legjobbak kereső Janikowski 525 ezer dollárral keres kevesebbet, még csak túlfizetésről sem nagyon beszélhetünk. Korrekt, kiérdemelt kontraktus.
