Rendhagyó módon ma nem csak egy csapat kerül terítékre a drat-értékelő sorozatunkban, hanem egy egész divízió. Ennek oka, hogy a szerkesztői felhívásunkkor kaptunk egy remek posztot az egész AFC South teljesítményéről és nem volt szívünk megtördelni. Következzék Kovács Bálint vendégposztja.
Tennessee Titans (2-14)
1/2 Marcus Mariota, QB, Oregon
2/40 Dorial Green-Beckham, WR, Oklahoma
3/66 Jeremiah Poutasi, OG, Utah
4/100 Angelo Blackson, DT, Auburn
4/108 Jalston Fowler, FB, Alabama
5/138 David Cobb, RB, Minnesota
6/177 Deiontrez Mount, OLB, Louisville
6/208 Andy Gallik, C, Boston College
7/245 Tre McBride, WR, William & Mary
+1 érdekes UDFA: Cody Prewitt, FS, Ole Miss
Értékelés: B+
A teljesen biztos Winston-húzás után jött a játékosbörze egyik legjobban várt pillanata: feljön-e valaki Mariotáért egy blockbuster trade keretében, vagy a Titans kihúzza a hawaii tehetséget, akiben a franchise régóta keresett első emberét látja. Nos, Chip Kellyt sikerült féken tartani, így a kevésbé érdekesebb szcenárió vált valóra, amit nem nevezhetünk túl nagy meglepetésnek. Marcus Mariotoa jött, így minden bizonnyal az első játékhéten újra összecsap – a Rose Bowl után – a két legutóbbi Heisman trófea nyertese. A húzásban semmi meglepő nincs, ha nem is a legjobb elérhető játékos volt, de mindenképpen sok reményt adhat a jövőben a csapatnak, amit szerintem be is fog teljesíteni, ha sikerül a támadóegységet köré formálni.
A második kör egy lefelé csere után, kissé visszásra sikerült a déli együttesnek, hiszen az a DGB érkezett, aki hasonlóan balhés múlttal érkezett, mint anno Dez Bryant tette, és még csak nem is volt brutálisan égető need az elkapó poszt, sőt jöhetett volna cornerback vagy safety, de nem jött. Cserébe, Tennesseeben úgy gondolták, idén végre feltámasztják a támadóegységet, egy újabb célponttal gazdagítva a fiatal QB fegyverarzenálját. Lehetne szaporítani a szót róla, kivételes tehetség, akiben benne van a Calvin Johnson és a Josh Gordon is, rajta és a Titans edzőin múlik, merre sikerül irányítani a karrierjét.
Harmadik kör – támadó fal, semmi meglepetés, erősíteni kell azt a lyukat, ha nem akarják állandóan a földről felsegíteni a fumble-gyáros Mariotat. Jeremiah Poutasi egyébként nem a bal szélen fogja megtalálni jövőbeni helyét, hanem (dallasi mintára) valószínűleg bedobják a fal közepébe, guard posztra, hiszen az alkata és a játéka is bőven megfelelő hozzá. A negyedik körben kétszer is izgulhattak a Titánok fanjai, hiszen előbb a századik választással jöhetett csapatuk, majd nyolc pickkel később megint. Elsőre a kevésbé ismert Angelo Blackson jött az Auburn Egyetemről, aki jó kis ember lehet a fal belsejének rotálásában, de semmi extra, helyette jöhetett volna egy corner, a balhékirály Shaw (Bengals), vagy Grant (Steelers) személyében.
A draft feléhez közeledve, a Titans front office ráunt a zavarosban halászásra, s behúzta Jalston Fowlert, az ex alabamai full backet! Ezt a húzást nem igazán lehet (és nem is tudom) magyarázni, szimplán érthetetlen számomra, ellenben a következővel. David Cobb egy igazi power back (és egyben személyes kedvencem is), aki jól jöhet majd blokkolásnál vagy gólvonal szituációkban. Improvizációs képessége maximum átlagosnak mondható, ellenben viszonylag jól lát a pályán, és a „pillekönnyű” Sankey mögé/mellé/elé mindenképp jól jön.
A várva várt pass rush is megjött, ugyan a hatodik körben, de csak sikerült kipipálni a listáról Deiontrez Mount érkezésével. Szerintem ő se több, mint egy csere, habár nem erőssége a csapatnak az OLB poszt, így az edzőtáborok alatt akár nagyot is durranthat a srác. Az utolsó előtti választás Andy Gallikre esett, aki ilyen hátul egészen jó értéket képvisel, ugyan nem kezdő szint, inkább egy félbiztos csere, de muszáj telepumpálni a támadófalat tehetséges fiatalokkal. Végezetül, Tre McBride neve hangzott fel, aki ugyan nem kellett, sőt nagy valószínűséggel a szeptembert se fogja megérni a csapatnál. Plusz egy ígéretes draftolatlan tehetség lehet Cody Prewitt, az Ole Miss egyetem egykori söprögetője, akit sok helyen 3-4. körbe vártak, aztán sikerült hoppon maradnia. Ő egy igen fizikális, nagyot ütő free safety egy kőkemény védelemből, aki reményteli jövő előtt áll, hiszen a tehetsége megvan hozzá, azonban a technikáján van még mit csiszolni, de akár még az új Chancellor is lehet belőle.
Jacksonville Jaguars (3-13)
1/3 Dante Fowler Jr., OLB, Florida
2/36 T.J. Yeldon, RB, Alabama
3/67 A.J. Cann, OG, South Carolina
4/104 James Sample, SS, Louisville
5/139 Rashad Greene, WR, Florida State
6/108 Michael Bennett, DT, Ohio State
7/220 Neal Sterling, WR, Monmouth
7/228 Ben Koyack, TE, Notre Dame
+1 érdekes UDFA: Nick Marshall, CB/QB, Auburn
Értékelés: A-
A Jaguars idén nem nagyon bízta a véletlenre, olyan draftot produkáltak, ahol szinte csak a neves egyetemek tehetségeit hívták magukhoz. Az első választásuk a floridai edge rusher, Dante Fowler Junior lett, amiben semmi meglepő nincs, talán csak az, hogy Leonard Williams (Jets) tovább csúszott. Jacksonville-ben régóta csak a google tudja, mi az a szélről érkező passzsiettetés, égető szükség volt a poszt megerősítése, így érkezett meg játékosbörze második legjobb szélső linebackere. Fowler azóta térdszalagszakadást szenvedett, így kihagyja újonc évét, de ettől függetlenül nagy jövő állhat előtte.
Folytatódott a SEC-ből való válogatás, a sokak által túlértékelt T.J. Yeldon lett a befutó a második körben. Az alabamai rendszer „terméke”, akit freshman évében Petersonhoz hasonlítottak a tehetsége alapján, aztán „beleszürkült” a csupa kiválósággal felálló csapatba, így a draft előtti hetekre eléggé sokat zuhant az értéke. Ezzel azonban a Jags nem foglalkozott, és korán le is csapott rá, így a harmadik kiválasztott RB lett, Gurley (Rams) és Gordon (Chargers) után.
Ugyan a fal belső részének megerősítése nem volt égetően fontos, ám A.J. Cann igen jó értéket képvisel, Tomlinson (Lions) után a második legjobb igazi guard. Ahogy a Titans esetében, úgy itt is a fiatal irányító minél nagyobb segítése a cél, ezzel magyarázható ez a pick, és szerintem, teljesen védhető is, bár a secondarybe is jöhetett volna ekkor játékos. Azonban, ez váratott a negyedik körig magára, amikor is a kevésbé ismert James Sample neve hangzott el. Egy korrekt kis Louisville védelem szolid kis játékosa volt ő, aki kevesebb hírverést kapott, mint Gerod Holliman (Steelers), a tavalyi egyetemi idény interception királya, azonban sokkal jobb és tehetségesebb focista, ráadásul nem fél ütközni, ami ugye nem hátrány ezen a poszton sem.
A Jags legászabb húzása egészen a harmadik nap közepéig váratott magára, ekkor érkezet Rashad Greene, aki ideáig lecsúszott. A Florida State tavalyi bajnoki menetelésének, valamint az idei BCS négyes döntőbe jutásnak az egyik főszereplője, Jamies Winston kedvenc célpontja, egy borzasztóan jó kezű srácról beszélünk. Hátránya, hogy igen karcsú alkat, azonban vonzza a disznóbőrt, amit jól jellemez, hogy sokkal biztosabb célpont volt tavaly, mint Kelvin Benjamin. Nagy csúszásról beszélhetünk az esetében, de simán kezdő lehet ebben a Jacksonville offense-ben.
A hatodik kör hozta meg Obama elnök legnagyobb fanját(-spanját), a friss bajnok Michael Bennettet, akiről tudni lehet, hogy nem a legjobb természetű fazon, de tehetsége az bőven akad. Kérdés, hogy mennyire illik a 3-4-be, illetve, hogy képes lesz-e fejben felvenni a versenyt a profi társakkal. 6. körben nem igazán lehet bustról beszélni, de benne bőven van veszély, nem is csoda a hatalmas csúszása.
Hogy véget érjen a sztárok draftolása, a Jags egyből a másodosztályig ment egy újabb elkapóért, Neal Sterlingért. Nem sokat tudni a srácról, a számai alapján produktív egyetemi karriert futott be, de a kisebb iskolák játékosainál mindig felmerül a kérdés, hogy mennyire versenyképesek a szupertehetségek között, hiszen korábban sosem fociztak top prospectek ellen. Ha kicsi tömeget pakolnak rá, akár még TE is lehet belőle, de nem hinném, hogy All-Pro karriert fog befutni ezen a poszton. Ha már tight end, akkor biztos, ami biztos alapon, jött egy valódi erről a posztról, Ben Koyack személyében. Ez a pozíció tipikusan erős a Notre Dame Egyetemen, bár elődei (Rudolph, Eifert, Niklas) jóval nagyobb potenciállal érkeztek a draftra, így nem számítok tőle se nagy dolgokra, szeptemberben már csak a fotelből fogja élvezni a Jags meccseket. A Jaguars érdekes, és sokak által ismert UDFA szerzeménye Nick Marshall, aki bajnoki döntőig menetelt tavaly a Tigrisekkel, ám az idei Senior Bowlra posztot váltott, és a draftra is cornerként nevezett be. Sok jövőt nem látnak benne, de mindenképpen érdekes lesz követni az útját az NFL-be, sikerül-e beteljesíteni az álmait, és rosteren maradni valamelyik csapatnál.
Houston Texans (9-7)
1/16 Kevin Johnson, CB, Wake Forest
2/43 Benardrick McKinney, ILB, Mississippi State
3/70 Jaelen Strong, WR, Arizona State
5/175 Keith Mumphrey, WR, Michigan State
6/211 Reshard Cliett, OLB, South Florida
6/216 Christian Covington, DT, Rice
7/235 Kenny Hillard, RB, LSU
+1 érdekes UDFA: Kurtis Drummond, FS, Michigan State
Értékelés: B
A Texans a tavalyi langyos szezonja után az első kör felénél választhatott, amikor rengeteg opció volt adott még, és kérdés, hogy a legjobb elérhető játékost húzzák, vagy azt, akire a legnagyobb a szükség. Nos, ez a pick valahol félúton van a kettő között: Kevin Johnsonra, a draft talán legbiztosabb cornerbackjére esett a csapat választása. Bár ez a poszt jelenleg nem nevezhető gyengének a texasi egyesületnél, azonban a jövőre is kell gondolni, így a Johnson pick egyáltalán nem logikátlan. Sokak egyből a kezdőbe is bedobnák, de így, Jackson és JoJo mellett bőven lesz alkalma a fejlődésre, tanulásra. Csakúgy, mint a Mississippi State korábbi tackle gyárosának, Benardrick McKinneynek. Az ILB poszt megoldatlan kérdés Houstonban, Cushing képtelen kihúzni egy szezont egészségesen, mögötte pedig nincs depht, így teljesen jó húzás volt kivinni őt. Testalkata igen jó, intelligens játékos, azonban érdemes lesz megnézni, hogy a hatalmas testével mennyire képes ezen a poszton jól mozogni, de jó párost hozhatnak össze az 56-os rombológéppel.
AJ80 távozása után egyértelművé vált: kell még egy elkapó, hiszen a Mallette/Hoyer duó Hopkinsszal kiegészülve, nem lesz képes sok sikert elérni. Így hát be is húzták az idei draft Keenan Allanjét, Jaelen Strongot. Hihetetlen jó célpont, nagyon jó kezei vannak, képes magasra felmenni a labdáért, a Sun Devils igazi ásza volt az egyetem alatt. Képes a szélen és slotban is játszani, azonban akadnak kérdőjelek a csuklójával kapcsolatban. Vannak, akik csupán egy átlagos második számú elkapót látnak benne, de simán megvan az esélye, hogy sok labdát „lopjon” Hopkinstól, én sok reményt fűzök hozzá.
Hosszas várakozás után újra a Texans jött a 175. választással, mikor is még egy elkapót, Keith Mumphreyt hívta magához a csapat. Kicsit fura húzás volt Strong után egy olyan elkapót húzni, aki inkább special team játékos, és lehet, hogy a végső keretszűkítést se éli meg. A hatodik kör egyik gyümölcse Reshard Cliett lett, aki amolyan szituációs pass rusher, egy próbát megérhet, de a két OLB poszt nagyjából biztosítva van, hisz Mercilus épp most szerződött újra, Clowney pedig 1/1 volt tavaly. Atletikussága elég lehet ahhoz, hogy a speciális egység masszív tagja legyen, de sokkal többre nem nagyon hívatott.
Zsinórban a harmadik kompenzációs választási joggal, a Houston Christian Covingtont is kihúzta, aki a Rice-ban ugyan DT volt, de méretei alapján a 3-4-be inkább DE-ként illene be. A draft vége felé nem nagyon vannak benn szupersztárok, ő viszont egy korrekt kis játékos, előbb is kimehetett volna, de a tavalyi szezon szinte egészét kihagyta, így igen nagy csúszó lett ő is. Számomra kérdés, hogy mennyire hiányzik még egy sérülékeny ember a houstoni front7-be. Az utolsó választással megkaptuk a szokásos csere LSU futót (tavaly: Alfred Blue), Kenny Hilliardot. Szegény Foster lassan teljesen elhasználódik, de akkor se hiszem, hogy Hillard a megoldás a pótlására. Ő amolyan töltelék, egy próbát ilyenkor megér, de minden bizonnyal nem lesz helye az NFL-ben. Ez már nem teljesen mondható el a Michigan State egykori játékosára, Kurtis Drummondra, aki szintén meglepetésként csúszott hatalmasat. A safety poszt megerősítésre vár Houstonban, sokan elégedetlenek voltak az inkonzisztens Swearingerrel is, akit ki is vágtak múlt héten, így be kellett próbálni a szintén kicsit kópé Drummondot. Egy igen erős Spartans védelem alapembere volt, aki olykor 2-3. körösnek látszott, olykor pedig teljesen kukának. Nos, ha kuka nem is lett teljesen, most elkezdhet dolgozni, hogy felküzdje magát a Texans rosterére, meglátjuk, mekkora sikerrel fog járni.
Indianapolis Colts (11-5)
1/29 Phillip Dorsett, WR, Miami
2/65 D’Joun Smith, CB, Florida Athlantic
3/93 Henry Anderson, DE, Stanford
4/109 Clayton Geathers, SS, Central Florida
5/151 David Parry, NT, Stanford
6/205 Josh Robinson, RB, Mississippi State
6/207 Amarlo Herrera, ILB, Georgia
7/255 Denzell Goode, OT, Mars Hill
+ 2 érdekes UDFA: Tyler Varga, FB/RB, Yale; Bryan Bennett, QB/WR, Southeastern Louisiana
Értékelés: C+
Az első kör vége felé jött a Colts, és húzott egy olyat, amitől majdnem lecsuktam a laptopot, és elmentem aludni. Szinte láttam magam előtt, ahogy Landon Collins (Giants) csikóvá avanzsál, ám a Colts front office valami igazán király anyagot kaphatott Irsay úrtól, amit szét is dobtak egymás között, ennek az eredménye pedig Phillip Dorsett lett. Szerintem -nem vagyok egyedül ezzel - itt az összes többi poszt égetőbb need volt, és Luckot lehetett volna úgy is segíteni, hogy mondjuk az oregoni Jake Fisherért (Bengals) áldozzuk be az első választási jogot. Nem így történt, cserébe jött egy T.Y. Hilton klón, egy igazi speedster, aki nagyon tehetséges, de nem tudom, hogy mennyire kellett egy sokadik célpont ennek a támadóegységnek. Szerintem nem ő volt a hiányzó elem a Lombardi trófea felé vezető úton. Egy vissza csere után végre jött a segítség másodvonalba, ugyan nem a safety posztra, de legalább a közelébe. D’Joun Smith, kicsit project játékos, akinek fel kell kötnie az alsót, mert bizony úgy számolnak vele, hogy kezdő lesz hamarosan. A képessége és a tehetsége meg is van, kérdés, fel fog-e nőni hozzá.
Egészen a harmadik körig váratott magára az első stanfordi játékos, Henry Anderson, aki a foltozásra váró védőfal belsejét hívatott erősíteni. Elég szolid kis játékos ő, kiváló fizikai adottságokkal, kezdő potenciállal. Minden bizonnyal eleget lesz a pályán, hiszen kell majd rotálni azt a védőfalat, ha végre Super Bowlt akarnak nyerni. A negyedik körre megjött a várva várt safety pick is, Clayton Geathers személyében. Korrekt értékkel bíró söprögetőről van szó, egy kisebb egyetemről, de passz és futás ellen is képes megállni a helyét. Sokan az első héten már a kezdőben látnák, Mike Adams társaként, de ehhez erős nyarat kell produkálnia. A lyukas defensive end posztra Anderson jött, a szintén lyukas nose tackle posztra pedig David Parry, szintén a Stanford Egyetemről. Alkatra nem igazán illik ebbe a pozícióba, bőven kellene még rá tömeget pakolni ahhoz, hogy egy jobb center ne rakja egyből arrébb, de a futás ellen egész jól produkált az elmúlt évek során, kérdés, itt mennyire tudja ezt fenntartani.
A futó poszt ideiglenesen meg lett oldva Gore leigazolásával, és ott van Boom Herron is, de kellett a mélyítés, így került a Coltshoz Josh Robinson, aki szerintem egy átlag alatti tehetséggel bíró running back. Alkatra nem igazán rossz, bár kicsit alacsony, de a tömege megvan hozzá, hogy rombolni tudjon. Nem hinném, hogy egy sima kiegészítő futónál többre viheti, és ha Gore ideje is lejár, kénytelenek lesznek újra magasan running backet húzni, ami nem igazán kedvez egy hátsó körös játékosnak.
Két pickkel később, még egy mélyítés jött, Amarlo Herrera személyében, aki Ramik Wilson (Chiefs) párja volt a Georgia Bulldogs védelmében. A posztjához kissé szerények a méretei, inkább ő is csak egy special team „alapanyag”. Az utolsó választás egy támadó falemberre, Denzell Goodera esett, aki méretei alapján lehetne akár jobb oldali OT, de tehetségben és tudásban is elmarad az NFL-ben elvárt szinttől, talán a gyakorló csapatban találhat magának helyet.
Draftolatlan lett, de végül a Coltsban kötött ki az egyik legnagyobb hazai rajongótáborral rendelkező futó, a magyar felmenőkkel is rendelkezező Tyler Varga. A University of Yale hallgatója volt, a másodosztály egyik legnagyobb ásza, akinek a szülei testépítők, és ő se nagyon szenved izomhiányban. Egy igazi hibrid FB/RB, aki ha kell, keményen blokkol, de nem idegen számára a disznóbőr sem. Szerintem biztosan megragad a rosteren, és goal line szituációknál lophat labdákat Gore-tól, hatpontosokra váltva azt. Biztosan sokan fogják követni a karrierjét, én nagyon várom már, hogy pályán láthassam őt. Másik érdekes UDFA, Bryan Bennett, az ex Mariota-backup, aki egy transfer után Southeastern Louisiana egyetem rajongótáborát boldogította a játékával. Brutális atléta, akinek nem feltétlen quarterback pozícióban lenne a helye, inkább elkapónak képzelik el. Láttunk már erre korábban jó precedenst, Julian Edelman esetében. Szerencsétlen Bennett azonban ebben a csapatban biztos nem lesz WR, hiszen egyesek már Dorsettet se sok kedvvel ölelik keblükre, így valószínűleg ő nem itt fogja meglelni végső otthonát. Az se biztos, hogy egyáltalán csapatra lel, de én bízom benne, hogy látjuk majd egyszer szerelésben kifutni a gyepre.
