Ha végignyálazzuk az nfl.com top100-as listáját észrevehetjük, hogy a tavalyi évet szinte teljes egészében kihagyó Adrian Peterson az előkelő 62. helyen van. Kíváncsiságból megnéztem, milyen nagyszerű mozdulatokat tudtak beletenni a róla készült videóba. Semmilyet. Viszont minden megkérdezett személy lenyilatkozza, hogy még mindig AP a legjobbak legjobbika. Valóban így van?
Az NFL-ben rengeteg nagyszerű képességekkel megáldott futó van. Elég, ha csak az utóbbi két szezon legtöbb yardját futó játékosát, LeSean McCoyt vagy DeMarco Murrayt említem. Ugyanakkor e két játékos az én listámon nem szerepel a top5 running back között, szóval velük nem is fogok foglalkozni. Ellenben Marshawn Lynch, Jamaal Charles, Le’Veon Bell és Eddie Lacy már joggal pályázhat a liga jelenlegi legjobb futója posztjára. Ám előbb nézzük, mit is tett le az asztalra Peterson.
Adrian Petersont a 2007-es draft első körének hetedik választásával szerezte meg a Vikings. Újonc szezonjában 1341 yardot termelt 12 futott TD kíséretében, melynek eredményeképp minden létező platformon az év támadóújoncának választották. A tavalyi, csonkára sikerült szezonját leszámítva soha nem szerzett kevesebbet 10 TD-nél egy szezonban és 1000 yard alá is csak egyszer ment. 2012-ben 2097 yardot futott, csupán 8 yarddal maradt el Eric Dickerson NFL rekordjától, pedig nem támogatta potens passzjáték, Ponderrel a center mögött a legóvatosabb védelmi koordinátorok sem készültek passzra. 6 yardos futásonkénti átlaggal bejuttatta a Vikingst a rájátszásba ő maga pedig megszerezte az MVP címet. Az utóbbi évek kétségtelenül legjobbja (volt?).
A következőkben öt, lehetőleg minél objektívebb szempont alapján fogom összehasonlítani az öt játékost (Petersont és a négy kihívót) a legutolsó két, teljes szezonjuk alapján.
Támadófal
Nyilvánvaló, hogy a támadófal határozza meg a legjobban egy futó teljesítményét. A tavalyi év legjobb futója előtt olyan fal volt, mely mögött átlagosan 5 yardot haladhatott előre az első kontakt előtt. A PFF adatai alapján az utóbbi két évben Jamaal Charlesnak volt a legnehezebb dolga, tavaly mindössze a 27., az előtt pedig a 23. legjobb futásblokkoló fal előtt játszott. Ezzel szemben Peterson rendre top10-es (2013-ban és 2012-ben is a 6. legjobban blokkoló) fal mögött szaladgálhatott. Ennek ellenére Charles legutóbbi két szezonjában 5 yardot átlagot futásonként (karrierje alatt még soha nem ment 5 yard alá), míg Petersonnak ez az MVP szezonjával együtt is csak kétszer sikerült.
A második legnehezebb dolga egyébként Marshaw Lynchnek van, míg Peterson után Lacy előtt dolgozik legjobban a fal.
Elkapások
A mai futballban egyre nagyobb tényező, hogy a futót akár passzal is meglehessen játszani. A New England Patriots például Shane Vereennel nyerte meg a Super Bowlt. Ilyen téren Peterson viszonylag régimódinak számít. Egynél soha nem szerzett több TD-t elkapásból egy szezon során, az utóbbi 3-4 évben a 250 yardot sem érte el a levegőben. Ellenben a kategória két királyával.
Charles az utóbbi két évben majdnem ezer yardot szerzett elkapásokból és 12 TD-t, míg Bell több mint 1200 yardot. Bár ezen a téren talán Matt Forte a legjobb manapság.
Broken Tackles
Két esetben beszélhetünk broken tackle-ről: amikor a (jelen esetben) futó kiszabadul az őt már megragadó védő kezei közül, és amikor a futó egy testcsellel lerázza a szerelni igyekvő, jó pozícióban lévő védőjátékost. Ez egy szubjektív adat, ám a számok relatíve hűen tükrözik a valóságot.
A kategória legjobbja Marshawn Lynch, bár ez aligha lep meg bárkit is. Tavaly és tavalyelőtt is ő volt a legjobb ebben a mutatóban, 2014-ben pontosan 29-cel több BT-t harcolt ki, mint a második Le’Veon Bell. Eddie „The Hulk” Lacy a harmadik volt tavaly, ám (ahogy a fenti gif is példázza) Lynch után Petersont a legnehezebb megfogni.
Labdabiztosság
Mint Lions rajongó, tisztában vagyok a fumble-ök jelentőségével. Az egy életérzés, amikor a liga két legtöbbet „fumblizó” játékosa a csapatod első és második számú futója. Bár erről a Vikings szurkolók is tudnának beszélni, hisz Peterson elhagyott labdái (és Favre INT-je) anno a Super Bowlba kerültek.
Peterson ball security képessége azóta sem lett sokkal jobb, Charlesszal együtt 9-9 fumble fűződik a nevükhöz, melyből egyaránt ötöt-ötöt elveszített a csapat. Ebben a kategóriában Bell viszi a prímet a maga egy elhagyott labdájával.
Egyéb körülmény
Egyéb körülmény alatt azt értem, hogy a futónak mennyire volt „könnyű” dolga az offense-ben. Példának okáért Eddie Lacynek arany élete van, hisz a védelmek elsősorban Rodgersre és az elit elkapókra készülnek. Ugyanez igaz Bellre is és Wilson is nagyban megkönnyíti Lynch dolgát. Ugyanakkor szegény Petersont hol egy Cassel, hol egy Ponder próbálta meg támogatni, kvalitásaik alapján szinte semennyi sikerrel.
Charlesnak sincs könnyű dolga a borzalmas támadófallal, a TD-t elkapni képtelen elkapókkal, valamint Smith sem Big Benhez, sem Rodgershez, sem Wilsonhoz nem hasonlítható.
Ahogy látszik, nem Peterson jött ki győztesnek. Persze ez szubjektív és leginkább statisztikai alapú, de indokolható. Elég csak azt figyelembe venni, hogy Peterson nélkül a csapat több yardot és több pontot szerez, mint nélküle (még a Bridgewater előtti időkben). Ráadásul a támadófalra és az irányítóra is sokkal nagyobb nyomás nehezedik, ha a pályán van (1.5 sack/mérkőzés Petersonnal a kezdőben és csak 0.9 sack/game Peterson nélkül). Viszont az is jól látszik, hogy a mindenben – mondjuk úgy – átlag feletti Lynch lett a legeredményesebb, és ha engem kérdeznek, akkor táblázat nélkül is őt mondanám az NFL jelenlegi legjobb futójának. Ettől függetlenül Peterson még jó lehet idén és vélhetőleg az is lesz, hisz egy teljes évet pihenhetett és a tavalyi év legjobb újonc irányítója lesz mellette. Ám úgy tűnik, lassan elmúlik az AP varázs.
