Ravens nagyon szép szezont zárt 2014-ben, legyőzték a Steelerst a rájátszásban, majd egészen ráijesztettek a leendő bajnokra is, így érthető optimizmussal várhatják a 2015-ös évet. Mivel az FA-piacon nem sikerült érdemben megerősíteni a csapatot, így elsősorban a drafttól várhatták a szurkolók a keret érdemi mélyítését: nézzük, hogyan is sikerültek a hollók idei választásai!
Úgy tűnik, hogy a baltimore-i hollók igazi költöző madarak: miután 3 elkapó is nyugatra vándorolt, érthető lépésnek tűnt a vezetőség részéről, hogy az 1/26. választásra a legégetőbb needet igyekeznek orvosolni, így érkezett a draft ötödikként kiválasztott WR-e, Breshad Perriman az UCF-ről.
Perriman igazi impact player volt utolsó főiskolai évében, 1044 yardot és 9 TD-t könyvelt el mindössze 50 passzból, ami egészen félelmetes 20,9 yardos elkapásonkénti átlagot jelent (ez az adat nyilván nem összehasonlítható a profik hasonló statisztikáival, de azért megjegyzem, hogy DeSean Jacksonnal holtversenyben az első helyre lett volna elég 2014-ben). A sebessége és az atletikussága kiemelkedő, egyetlen probléma vele kapcsolatban a dropok száma. Minden jel arra mutat, hogy az új szezonban a Steve Smith – Breshad Perriman elkapó párossal fogja felszántatni a pályát az elit irányító báró Joe Flacco. Fun fact, hogy édesapja is NFL-elkapó volt. Nekem nagyon tetszik ez a pick, hiányposztot orvosol kiváló játékossal, jár az A.
Huh, ez gyors volt - edzői reakciók Perriman 4,22-es 40 yardjára
A második körben egy apró feltrade-del biztosította be az 55. választás jogát a Ravens amellyel a Minnesotáról érkező tight end-et, Maxx Williamst húzták be. Épp a csoportrivális Steelers elé pofátlankodtak be, akik szintén meg szerették volna kaparintani a tight endet. Williams egyértelműen a draft legjobb TE-jeként volt elkönyvelve, de mivel az első két körben egyik TE-szegény csapat sem érezte igazán prioritásnak a pozíciót, így a Baltimore megköszönte a lehetőséget, és az Owen Daniels távozásával légüressé vált posztot a megfelelő emberrel töltötte fel. A Minnesotában töltött utolsó évében gyakorlatilag az offense motorja volt Maxx, elkapásokban (36), yardokban (569) és TD-kben (8) is ő volt a csapata legjobbja. Bár a blokkolási képességein tud majd még fejleszteni, atletikusságával és gyorsaságával folyamatosan mismatcheket fog kialakítani a pályán, és gyakorlatilag bármilyen formációban hasznos tagja lesz a Ravens támadóegységének. Ez a választás egy steal, újra jár az A.
A 3. kör 90. helyén az Iowáról érkező Carl Davis DT-t választotta a Ravens. Davist jellemzően a második körre várták, így a fiatal játékos kicsit csalódottan vehette tudomásul, hogy egészen a harmadik kör végéig csúszott vissza, viszont így legalább az a nemes feladat került hozzá, hogy megpróbálkozhat Haloti Ngata pótlásával (vagy inkább a Ngata pótlását megcélzó DT-k közé bekerüléssel). Egyetemei évei során hatékonyan, de nem különösebben kiemelkedően dolgozott, így leginkább a Senior Bowlon nyújtott kiemelkedő teljesítményével került relektorfénybe, ami azonban egyáltalán nem garancia arra, hogy hosszú távon is stabilan tud majd teljesíteni a védelemben. A méretei és a képzettsége megvannak hozzá, első évében pedig várhatóan a futás elleni védekezésben fogjuk viszontlátni Davist – ez most összességében egy B-hez lesz elég.
A Ngata-csere hozományaként érkező első draft pickkel a 4. kör 122. helyén Za’Darius Smith (OLB/DE) került a csapathoz, akivel várhatóan a Bearshez távozó Pernell McPhee pótlását igyekszik majd megoldani az edzői stáb (bár azt is lehet hallani, hogy a visszavonuláson gondolkodó Chris Canty helyére is kerülhet a fiatal játékos). Utolsó egyetemi évében a Kentuckyn 61 szerelést és 4,5 sacket mutatott be, ha ehhez hasonló számokat láthatunk tőle, az mindenképpen megsüvegelendő tett lenne. Az mindenesetre biztos, hogy Smith egy olyan sokoldalú játékos, aki a Blatimore 3-4 védekezéséhez sokféleképpen hozzá fog majd tudni járulni, így most megelőlegezek egy A- érdemjegyet.
Három választással később, 4/125-ön került kiválasztására az USC futója, Javorius Allen. Ez a pick nem jelenti azt, hogy a vezetőség nem bízik a frissen újraigazolt Justin Forsettben, inkább csak az ő munkáját szeretnék támogatni azzal, hogy a távozó Pierce helyett egy elkapásokra is képes második számú futóval erősítsék a támadójáték változatosságát. Egyetemi statisztikái alapján Allen ennek a szerepkörnek egészen jól meg fog felelni, hiszen 41 passzt húzott le (többet, mint a TE Maxx Williams) 11,2 yardos átlaggal, és emellett azért klasszikus futással is begyalult 1489 yardot és 11 TD-t. Csak ki ne szorítsa Forsettet? A negyedik körben nagyon tetszik ez a választás, valós értéket képvisel ez a pick, A.
A kompenzációs 4/136. pickkel aztán végre csak sikerült a másik nagy hiányposzttal is kezdenie valamit a csapatnak, így érkezett Tray Walker CB a Texas Southernről. Viszonylag kisebb futballprogramról van itt szó, így Walker számainak az értékelése nem biztos (41 tackle, 4 INT), hogy valós képet ad teljesítményéről, így itt inkább egy projekt-jellegű választásról beszélhetünk. A játékos kiváló méretekkel rendelkezik a cornerback poszton, így amennyiben sikerül érdemben fejleszteni a technikáját és finomhangolni a mozgását, úgy idővel fontos elemévé válhat a secondary-nek – első körben azonban az 53 fős keret elérése fogja jelenteni az igazi kihívást. Nem feltétlenül Walkert büntetem a C osztályzattal, inkább a Ravens felé szól a jelzés, hogy a CB-poszttal lehet, hogy hamarabb is lehetett volna foglalkozni.
Az 5/171. választással Nick Boyle érkezett Delaware-ből. Aki amúgy tight end, amelyik pozíciót már egy kiváló pickkel orvosolta a csapat a 2. körben. Egy kis kreativitással ez a pick is magyarázható, hiszen igazából minden csapatnak szüksége van egy jó tartalék TE-re, csakhogy ezt a pozíciót a várhatóan probléma nélkül felépülő Dennis Pitta is vállalni tudja majd (és őt sem nevezném igazán tartaléknak). Boyle ráadásul csalódást keltő éven van túl, elkapásai és yard/catch mutatói visszaestek, blokkolni pedig nem szeret különösebben, így eléggé kérdéses, hogy mit fog kihozni ebből a Ravens. Nálam ez most D, szerintem nem fogjuk viszontlátni a pályán.
Egy újabb kompenzációs pickkel (5/176.) Robert Myers OG érkezett a csapathoz, akinek a kiválasztása szintén elég furcsa döntés, mivel ezen a poszton elég sűrű a Ravens kerete, így egyáltalán nem látszik, hogy hogyan tudna hozzájárulni a Tennessee State-ről érkező guard a csapat játékához. Úgy gondolom, hogy Myers szintén nem nagyon fog az utazó keret közelébe kerülni, így szintén D-t tudok kiosztani erre a pickre.
Mivel a hetedik körös választás joga Ngatával együtt Detroitba került, így a baltimore-iak utolsó választása a 6. kör 203. helyén történt, ahol Darren Walkert, a Georgia Tech elkapóját tartották a legszimpatikusabbnak. Ahogy azt már többször is említettem, WR-fronton eléggé megfogyatkoztak a lilák, így egyáltalán nem meglepő, hogy a draft végén még egyszer ezen a területen erősítettek: Walker 201 cm, rendkívül jó testfelépítésű játékos, aki ha képes továbbfejleszteni játékstílusát, hasznos kiegészítő tagja lehet az elkapógárdának – ez mondjuk így egy B-hez lesz elég.
Összességében úgy vélem, hogy a Ravens viszonylag jól gazdálkodott a pickekkel, és sikerült több kezdő kaliberű játékost is behúzniuk (ha már FA-igazolásokkal ez nem nagyon ment): Ugyanakkora nem tartom túlságosan kiegyensúlyozottnak a csapat által alkalmazott stratégiát, néhány hiányposztot teljesen elhanyagoltak (CB, S, returner), és a hátsó körökben eléggé furcsa választásokkal állt elő a stáb. Mindent egybevetve ez most egy B+ osztályzatot jelent a Baltimore számára, szerintem a playoff eléréséhez szükséges keret továbbra is rendelkezésre áll a Ravensnél.
