Tavaly, nem sokkal a szezonkezdet előtt, a Patriors elcserélte ötszörös All Pro guardját, Logan Mankinst. Nagy fiaskó ez a játékosnak, hiszen új otthona, a Tampa Bay Buccaneers, nem képvisel egy szintet a Hazafiakkal. Ráadásképpen volt csapata még bajnoki gyűrűt is szerzett, miközben Mankinsszel a soraikban kettőt elveszítettek. De Logan Mankinst ez már nem érdekli. Mert Mankins egy faszagyerek.
Logan Mankins, miután elvégezte a középiskolát, a California State Universityre nyert felvételt és a Fresno State Bulldogs csapatában játszott. 2001-ben a későbbi 1/1-es David Carr vakoldalát védte és 14 meccsen csak két sacket engedélyezett. 2002-ben és 2004-ben is minden mérkőzésen kezdő volt left tackle-ként (a 2003-as szezont kihagyta sérülés miatt), végzős évében sem sacket, sem nyomást nem engedélyezett. Ennek megfelelően a bajnok Patriots elvitte az első kör legvégén, igaz left tackle helyett left guardnak. Mankins nem is szórakozta el a dolgot, rögtön első perctől kezdve kirobbanthatatlan volt a kezdőből. A második szezonjában pedig megszerezte első TD-jét egy Colts elleni AFC döntőn.
Karrierje első öt szezonja során minden mérkőzésen kezdő volt, a 2010-es szezonban is csak azért hagyott ki mérkőzést, mert nem tudott megegyezni a csapattal a folytatásról. Ő nagy pénzt és hosszú távú szerződést szeretett volna (ekkor már a liga egyik legjobb interior linemanje volt), ám a Patriots csak egy tendert tett rá. Ennek értelmében Mankinsnek csak 3.26 millió dollár járt volna, a Patsnek pedig egy első és egy harmadik körös pick, ha valaki esetleg felüllicitálná őket. Ment a huzavona rendesen, Mankins már odáig ment, hogy nyilvánosan cserét kért a csapattól. Ebből persze nem lett semmi, ám Mankinsnek, ha a következő szezonra UDFA akart lenni, akkor engednie kellett. Végül 9 meccsen játszott a 2010-es szezonban és Pro Bowlba választották. A következő szezon előtt előbb franchise taget, majd egy 6 éves szerződést kapott a Patriotstól. A szerződés értelmében Mankins lett a liga máig legjobban fizetett guardja. Ő pedig ennek annyira megörült, hogy olyat tett, amit előtte talán senki.
A 2011-es szezon első meccsét a Patriots a Dolphinsszal játszotta, ahol a klasszis guard elszakította az elülső keresztszalagját a térdében (ACL). Ez pont olyan sérülés, amelynek következtében a Broncos left tackle-je, Ryan Clady kihagyja a teljes idei szezont. Komoly sérülés, a kezeléséhez műtéti beavatkozás szükséges, mely után 6-8 hónap rehabilitáció után lehet csak elkezdeni a sportolást. Mankinst erről nyilvánvalóan nem tájékoztatták, ugyanis nemcsak, hogy befejezte a Monday Night mérkőzést, de az egész szezont végigtolta elszakadt ACL-lel. Minderről pedig rajta kívül senki nem tudott. Ráadásul, a Broncos elleni playoff győzelem során sikerült elszakítania a belső oldalszalagját is a másik térdében, de természetesen ez sem bosszantotta.
Amikor megkérdezték majd egy évvel a történtek után, annyit mondott: „Nem volt 100%-os (a szalag), de funkcionált. Még tudtam futni és játszani, szóval semmi okom nem volt arra, hogy kiálljak”. Állítólag sem MRI-t, sem más vizsgálatot nem csináltak a szezon végéig, így nem is tudták, mi fáj és nem is érdekelt senkit. Tom Brady nem is győzte méltatni Mankinst (jogosan, tegyük hozzá), hisz eddig nem nagyon volt példa arra, hogy egy játékos nemcsak, hogy végigjátsszon ilyen súlyos sérüléssel egy egész szezont, de mindezt All Pro és Pro Bowler formában tegye.
Mert Mankins ilyen faszagyerek. Egyedül a Super Bowl nem jött össze az extraklasszis játékosnak. A Patriots ugyanis nem sokkal a szezonkezdet előtt elcserélte a Bucs-szal egy csere tight endre (akit időközben kivágtak) és egy 4. körös pickre a fizetése egy részéről lemondani nem hajlandó guardot. Ezzel Mankins tagja lett annak a népes csoportnak, akik hiába voltak meghatározóak a pályán és az öltözőben egyaránt (Ty Law, Damien Woody, Drew Bledsoe, Willie McGinest, Richard Seymour, Deion Branch, Asante Samuel, Randy Moss stb.), menniük kellett.
Ezzel nemcsak, hogy lemaradt a Super Bowlról, de egy teljesen új városhoz, csapathoz, éghajlathoz kellett alkalmazkodnia. A mindig bajnokesélyes Patsből elkerült az éppen épülgető Bucshoz, egy megszokott rendszerből a káoszba, ahol még csak offensive koordinátora sem volt a csapatnak. Ráadásul a „hűvös” bostoni éghajlat után asszimilálódhatott a nedves, meleg Tampa Bay-i klímához és mondani sem kell, nagyon nem mindegy. Mentségére legyen mondva, nem ő volt az egyetlen, akinek sehogy nem jött össze semmi, hisz egy játékos miatt egyik csapat sem lesz 1/1-es. De Mankins továbbra is faszagyerek, ha már így alakult, akkor megpróbálja kihozni a dologból a legtöbbet.
Átvette a vezető szerepet az öltözőben (ha a támadókat nézzük, nem volt nehéz) és az edzések alatt. Olyan kondit hozott össze magának, hogy 33 évesen is lazán lenyomja a fiatal falembereket. Akiket nem mellesleg protezsál is. A két újonc falember, Donovan Smith és Ali Marpet telefonszámát rögtön a draftolásuk után elkérte és azóta is nevelgeti őket becsülettel. Nem utolsó sorban pedig az újonc Jameis Winstonnak is sokat segíthet, ha van egy olyan tekintélyes és erős „támasza”, akinek az elvesztése után Brady is csak a fejét vakarta. Hogy mi lesz a kaland vége az a jövő zenéje, de jó látni egy olyan veteránt is, aki (így vagy úgy, de) nem csak levezetni megy egy kis csapathoz, hanem le is tenne valamit az asztalra. Mert Mankins ekkora nagy arc!
