Going Deep

Miután Renningan kiválogatta a neki tetsző mérkőzéseket, nekem maradt a maradék értékelése. Ő a holnapi nap folyamán érkezik a saját részével, hogy addig se maradjatok olvasnivaló nélkül így a Monday Night Football elé megkapjátok az én értékelő adagomat. Ezen a héten is volt mi szem-szájnak ingere, két egy ponton múló találkozó, több szoros, és pár nagyon sima. Lássuk mi történt a 7. játékhéten.

Atlanta Falcons at Baltimore Ravens 7-29

Ahogy megjósoltam a beharangozóban a Ravens egészen könnyedén gázolt át az Atlanta csapatán. A baltimore-i védelem gyakorlatilag a levegővételt is megtagadta Matt Ryantől, eddig se volt leányálom Ryan élete a nem létező fal mögött, tegnap este pedig Dumervil és McPhee külön gondoskodott Matty Ice rémálmairól. A két említett úriember 2-2 sackkel is megkínálta a Falcons karmesterét de ami még ennél is kiábrándítóbb az atlantai falra nézve, hogy a playek 32%-ban nyomás alá tudták helyezni Ryant, amire még nem volt példa idén Atlantában. Ezekután nem meglepő, hogy 52 percig kellett várni az első atlantai pontra. Az első félidőben akkora zavar volt a Falconsnál, hogy 30 perc alatt 4 first downt tudtak összekaparni és a legkiemelkedőbb teljesítményük egy kihagyott FG kísérlet volt. Julio Jonest gyakorlatilag leszedték a pályáról a Ravens védők, ezért Roddy White kezébe került a staféta, a 4-szeres Pro Bowler elkapón pedig nem múlt semmi, kereken 100 yardot és 1 TD-t szerzett az Atlantának, az egyetlen TD-jüket. Ehhez kapcsolódik a Falcons egyetlen sikernek elkönyvelhető megmozdulása: A 2. hetet követően most először sikerült pontot felrakni a táblára a 4. negyedben.

A Ravens részéről nincs nagyon miről beszélni. Hozták a kötelezőt, ahogy várható volt Forsett 5 yard híján elérte a 100 yardot, a két Smith és Daniels összesen 206 yardot kapkodott össze, Flacconál még a két dobott INT is simán belefért (mind a kettőt Robert Alford szedte le) a védelem annyira a markában tartotta az Atlanta támadóit, hogy egyikből se sikerült pontot elérni. Terrel Suggs se maradt adós a hazai közönségnek, a 4. negyedben az endzoneban sackelte Ryant ezzel két pontot szerezve csapatának. A mérkőzés végén, egy punt játék alatt megsérült a Ravens longsnapere, Morgan Cox, ACL szakadás miatt vége a szezonjának, helyét Haloti Ngata vette át, az utolsó extra pont rúgásnál.

Összességében a kőkemény Ravens védelemnek majdnem sikerült lenullázni az Atlantát. Utoljára egyébként ez 2009-ben sikerült a Baltimore-nak, mikor a Browns gárdáját verték el 16-0-ra a 10. héten. Mivel a Bengals elbukott a Colts ellen, idén először kerül a Ravens az AFC North élére, és ahogy a dolgok jelenleg állnak, jó eséllyel behúzzák a csoportot. 2008 óta egyetlen NFC csapat tudott nyerni a M&T Bank Stadiumban, nem az Atlanta lett a második, ezzel a vereséggel 2-5-ös mérleggel állnak, készülhetnek lassan a 2015-ös szezonra.

Tennessee Titans at Washington Redskins 17-19

Kezdjük mindjárt a legfontosabbal: Jay Gruden türelme elfogyott Kirk Cousins-szal szemben. Miután az első negyedben Derrick Morgan úgy sackelte a Redskins irányítót, hogy még a labdát is kiverte a kezéből, a második negyedben pedig megdobta a már szokásos interceptionjét, emellé pedig két field goalt tudtak csak elérni, Gruden úgy döntött itt a vége és a második félidőre Colt McCoy kezébe adta a játékszert. McCoy pedig oda állt és a második playben kiosztott egy 70 yardos TD-t Pierre Garconnak. Ez volt a Washington egyetlen TD-je a mérkőzésen. McCoy 138.9-es passer ratinggel mutatkozott be egy félidő alatt. Az eredményét némileg árnyalja, hogy nem vállalta ám túl magát, sőt! 10 yardnál messzebb egy kísérlete se volt, az átlagos passzainak hossza 3,3 yard ami a második legkevesebb a ligában minimum 10 próbálkozás felett. Az, hogy a statisztikákban 10,7 átlag yard szerepel a neve mellett, csak és kizárólag az elkapóinak és a Titans védelmének köszönhető. Érdekesség egyébként, hogy anno mikor Cousins először bemutatkozott ebben a szezonban az ő első passza is TD lett, mint most McCoynak.

A Titansnak kétségtelen, hogy az lenne a legjobb, ha minél előbb visszatérhetne Locker, Whitehurst számai alapján nem túl vészes, de hiányzik belőle valami az igazán playmaker játékokhoz. A Titans oldaláról az egész meccsen lehetet érezni egy fajta fejetlenséget, már az első negyedben kikérték mind a 3 időkérésüket és összességében is rengetek hibával játszottak. Sok volt a felesleges szabálytalanság is részükről, 11 alkalommal dobtak rájuk sárga zászlót, minek kapcsán 96 yard büntetést kaptak összesen. A Redskins ennél egy fokkal fegyelmezettebb volt (7 büntetés 50 yard) ám ami fájóbb, hogy két sackjüket is visszafújták illegal contact miatt. Ez a két csapat a legrosszabb a 3rd down kísérletek tekintetében, ami a mérkőzés után se változott meg, a két gárda összesen 6 db harmadik kísérletet tudod felmutatni 60 perc játék után.

Cousins karrierjének nagyjából vége, a jövő heti Dallas elleni derbin McCoy fog kezdeni. Ám ez még közel sem biztos, RGIII szerdán edzésbe áll, Gruden ezt követően fog dönteni a vasárnapi kezdőről. McCoy nevét addig van ideje memorizálni annak a kedves újságírónak aki a mérkőzés után nemes egyszerűséggel Kirk-nek szólította Coltot. A Redskins ha nem is megérdemelten, de az egy fokkal eredményesebb támadó alakulat miatt, akik legalább FG távolságig eltudtak menni (Titans 1 FG, 2 TD, Redskins 4 FG, 1 TD) egy hajszállal de megnyerte ezt a derbit.

Minesotta Vikings at Buffalo Bills 16-17

Kyle Orton és az újonc Sammy Watkins napja volt ezúttal Buffaloban. Na nem indult ám fényesen, hiszen az első két drive-ot sikerült fumble-lal befejezni, majd jöhetett két punt, de lassan megatlálta a ritmust a Billst. A rookie elkapó 122 yardot és 2 TD-t szerzett a mérkőzés alatt, a fantasy tulajok legnagyobb örömére. Szükség is volt arra, hogy működjön a passzjáték mert a running backek úgy hulltak a Billsnél, mint a legyek. Mondhatjuk úgy is, nagy árat fizetett a csapat ezért a győzelemért. Először Fred Jackson találta magát a kiskocsin, majd CJ Spiller egy elképesztő 53 yardos futás után törte el a kulcscsontját. Anthony Dixon így egy félidőt követően a kezdő RB szerepében találta magát, 13 kísérletből 52 yardot tudott összekaparni. De nem is nagyon volt rá szükség, Orton remekül szórta a labdákat és 6 különböző célpontot is megkínált legalább 3 passzal amivel sikerült elég kiszámíthatatlanná tennie a játékot, annak ellenére hogy a fal nem igazán tudta megvédeni. 6 sacket is benyelt a meccs alatt amiből Everson Griffen egy maga 3-at ”értékesített”.

A másik oldalon Teddy fiú se érezhette magát nyeregben, ő 5 sacket kapott a mérkőzés alatt, és nem is nagyon találta a ritmust, csak 157 yardot sikerült összedobálni 1 TD és 2 INT társaságában. Ami öröm lehet ebbe az mindösszesen annyi, hogy a második hét óta nem volt passzolt TD-je a csapatnak, ezt most sikerült megtörni. Patterson kapta el a második negyedben, neki az első hét után sikerült újra TD szereznie, ebből is látszik, nem a passzjáték a Vikings erőssége. A futások viszont ültek, McKinnon 100 yard fölé tornázta magát, a gond csak az, hogy egyikből sem sikerült TD-t elérnie a csapatnak.

 A Bills négyszer ajándékozta oda a labdát a Vikings gárdájának (3 fumble, 1 INT) ám ezzel nem tudott élni a Vikes. Egy brusztolós, nyögvenyelős mérkőzésen egy fontos győzelmet harcolt ki a Bills, ezzel némileg életben tartva esélyeiket az AFC East-ben. A Vikings védelemének 4 labdaszerzése volt, de a nagy játékokat nem tudta megakadályozni, a futójátékon kívül pedig semmit nem tudtak felmutatni. Az ő szezonjuk ezzel elúszni látszik.

Miami Dolphins at Chicago Bears 27-14

Ryan Tannehill mély levegőt vett az előző heti bukás után, felszívta magát és gyakorlatilag egymaga tanította móresre a Soldier Fielden a Bears gárdáját. Már az első félidőben olyat mutatott a megszeppent Bears védőknek amiből az egész mérkőzés alatt nem tudtak felocsúdni. Gyakorlatilag bármit csinált az sikeres lett, 14/15 176 yard és 2 TD volt félidőben a neve mellett. Halkan megjegyzem ebben a szezonban még egy QB sem ért el 93,3%-os pontosságot az első félidőben. A play action játékot rendre megzabálták a chicagoi védők, ilyen játékok alatt 8/8 volt Tannehill pontossága, mind ezt csinálta úgy, hogy a mérkőzés előtt a 26. helyen állt a play action játékok alatt bemutatott passzok sikerességében. Ortonhoz hasonlóan ő se tűntetett ki egyetlen elkapót se lényegesen több labdával mint a többieket, 8 különböző elkapónak volt legalább 2 elkapása. És ha ez nem lenne elég nem volt rest futkosni se Tannehill, 6 futásból 48 yardot ért el, a harmadik negyedben, 4th&1 felállásnál annyira meglepte a Bearst, hogy 30 yardot sikerült előre futnia mielőtt Jennings szerelni tudta.  A Miami futásai átlagosan működtek, összesen 137 yardot sikerült elérni a földön, Lamar Miller egy nem túl acélos 61 yardot hozott össze 3,4-es átlaggal, valamint egy 2 yardos TD-t.

A másik oldalon Cutler, ha szabad így fogalmazni hozta a formáját. Előző héten 381 yardot dobált össze a Falconsnak, ma ennek éppen a felét sikerült elérnie, 21/34 190 yrad, 1 TD, 1 INT. A legnagyobb baj, hogy a mélységi passzok nem akarnak ülni. A 11 próbálkozásból ami 15 yard fölött szállt mindössze 3 volt sikeres összesen 52 yardért, és az INT is ilyen passz alatt esett. Matt Forte volt szinte az egyetlen a Chicagoban aki mutatott valami életjelet, a legeredményesebb elkapója és futója is volt a csapatának, és ő szerezte a Bears mindkét TD-jét is, egyet-egyet elkapásból és futásból.  Ezzel a vereséggel pedig elérték azt a gyalázatot, hogy idén a Soldier Field közönsége még nem láthatott győzelmet.

A Miami teljesen megérdemelten nyert, ráadásul úgy vertek 13 pontot a Bearsre, hogy 2 FG-t is ki hagytak, lehetett volna sokkal nagyobb is ez a verés. A Chicagonál pedig az mindent elmond, hogy 9 driveból kettőt sikerült pontszerzéssel befejezni, 3-ban pedig valamilyen formában eladták a labdát.

Carolina Panthers at Green Bay Packers 17-38

Az előző heti szívbajkapós győzelem után, ezúttal Aaron Rodgersék egy hangyafingnyi esélyt nem adtak a Panthersnek a győzelemre. ARod bombaformában játszik, 193 passzkísérlet óta nem dobott interceptiont, amivel karrier csúcsot állított fel (2010-ben 181 sorozatos ilyen passza volt), valamint csatlakozott Tom Bradyhez (2007), így mostantól ők ketten az NFL történetének egyetlen olyan játékosai akik 4 egymást követő mérkőzésen is 3 TD-t kiosztottak INT nélkül. Az idei MVP cím közte és Rivers között fog eldőlni előreláthatólag. Az elkapókra se lehet semmi panasz, a Nelson – Cobb duó jelenleg az NFL legproduktívabb elkapó párosa. Nelson vezeti a ligát elkapott yardokban, Cobb második elkapott TD-kben, a Packers eddigi 4 győzelme alatt is mind a ketten szereztek legalább 1-1 TD-t, ezúttal sem maradt adós egyikőjük sem.

A Packers szinte lemosta a pályáról a Pantherst, az első negyedben felpakolt 3 TD már megalapozta a kiütéses győzelmet, a félidőre 25 pontos előnnyel mehetett pihenni az öltözőbe a Green Bay. Látva a kőkemény védelmet, akik nagyon felszívták magukat és gyakorlatilag leradírozták a pályáról Cam Newtont, egy percig nem volt kérdés, hogy innen nincs visszaút a Panthers számára. 38-3-nál már egyik csapat sem kockáztatott sokat, a Pack-D kiengedett jöhettek a cserék mindkét oldalon. Newton helyett Anderson is kapott lehetőséget a mérkőzés végén, amit egy 116,1 passer ratinggel hálát meg, 5/8, 43 yard, 1 TD.

A Packers védelem kezd szépen összeérni, abszolút playoff favorit csapatról beszélhetünk, ARod pedig ha így folytatja könnyen kiénekelheti Rivers szájából az MVP címet. A mérkőzés képéhez még hozzá tartozik, hogy a harmadik negyedben kiállították Luke Kuechly-t, teljesen véletlenül megütötte az egyik bírót, s bár vétlen volt, a szabályok értelmében ez azonnali kiállítást von magaután.

Kansas City Chiefs at San Diego Chargers 23-20

A siker kulcsa a Chiefs számára az volt, hogy a lehető legtöbbet tartották a pálya szélén Philip MVP Riverst. Ezt olyannyira tökéletesen megvalósították, hogy az elmúlt 10 szezonban a Chargers mindössze egyetlen egyszer birtokolta kevesebbet a labdát mint most vasárnap. Csak 49 támadó playt sikerült indítani a mérkőzés alatt Riversnek aminél kevesebbet csak 2012-ben tudtak felmutatni, ezzel szemben a Chiefs 70 playt tudott indítani. Alex Smith pedig semmit nem bízott a véletlenre, nem vállalta magát túl, nem próbálkozott világrengető játékokkal, szépen lassan vezette a Chiefst az endzone felé. Olyannyira nem, hogy 28 passz kísérletéből 24 10 yardot se szállt a levegőben, 9 pedig a line of scrimmage vonala mögött talált elkapóra. Ennek ellenére is szépen haladtak előre, köszönhetően annak, hogy az elkapói 8,7 yardot átlagoltak pluszban az elkapásokat követően, ami 3 yarddal több mint amit eddig a szezonban fel tudtak mutatni. Charles is kezdi régi formáját mutatni (95 yard. 1 TD), az elkapók közül Dwayne Bowe szállította a legtöbb yardot (84-et). A másik oldalon Antonio Gates villogott szokás szerint, ugyan csak 3 elkapása volt de ezzel is elért 61 yardot és 1 TD-t.

A Chiefs okos, taktikus játékkal utolsó percen belüli FG-vel nyerte meg a találkozót. Ha Riversnek több idő jut a pályán, a Chargers védelem kicsit harapósabb lett volna és megtudják állítani a Chiefst akkor egészen biztosan nem lett volna ennyire szoros. Ez most nem jött össze, ezzel a győzelemmel továbbra is Andy Reid a legeredményesebb edző a bye-week-et követő találkozókon 14-2-es mutatóval.

Arizona Cardinals at Oakland Raiders 24-13

Nem történt csoda Oaklandben, a várakozásoknak megfelelően a Raiders nem ezen a héten szerezte meg idei első győzelmét (már ha egyáltalán megszerzi idén). A Cardinals folyamatos, kiegyensúlyozott játékkal aratott egészen sima győzelmet, főleg Ellington remeklésének köszönhetően. Bár TD-t nem tudott szerezni a kiváló running back de 88 futott és 72 elkapott yardjával mindenképpen a hátán vitte a csapatot. Olyannyira remek formában volt, hogy a játékhét végére tagja annak a szűk 3 fős RB elitnek (Bell, Murray) akik hétről hétre szállítani tudnak legalább 75 totál yardot.  A labda másik oldalán Palmer is villogott, 103,3-as passer ratinggel zárta a találkozót, s bár megdobta a Cardinals idei első interceptionjét (Charles Woodson szedte le), simán, hidegvérrel kezelte a nyomást az oaklandi passrush-sal szemben. Azokban a playekben amikor 5 vagy több ember támadta vasárnap 9-ből 8 sikeres passza volt, 79 yardot és 2 TD-t szerzet.

A Raiders 12. mérkőzése óta képtelen nyerni, Carr, bár vigyázott a labdára TD passzt sem sikerült adnia, passzainak pedig alig több mint a fele talált célpontra. Azt sem lehet elmondani, hogy szanaszét ütötték, 1 sacket kapott csak az egész mérkőzésen és további egyszer tudták megütni, tehát a védelme rendben volt. McFadden továbbra sem képes a ritmust felvenni, impotens támadójátékkal pedig nem lehet mérkőzést nyerni.

New York Giants at Dallas Cowboys 21-31

Tony Romo továbbra is legyőzhetetlen, vagy inkább fogalmazzunk úgy hogy DeMarco Murray legyőzhetetlen? A klasszis RB sugárhajtással száguld a második Pro Bowl meghívója és egy lehetséges MVP cím felé. Nem mellesleg 7 mérkőzés óta 100 yard felett teljesít ami NFL rekord, soha senki nem tudta ezt megcsinálni a szezon első hét meccsén. Az első félidőben még tartotta magát a Giants, nagyon figyeltek Bryantre, a félidőben a klasszis elkapó 15 yarddal ment be az öltözőbe. A második félidőben a Giants bent hagyta az öltözőben a passz elleni védekezését, Bryant pedig lubickolt, 136 yard került a neve mellé a második két játékrészben.  A Romo – Murray – Bryant hármas nyugodtan kimondhatom, jelenleg a liga legimpresszívebb támadó triója. 423 yardot pakoltak fel a Giants védelme ellen amire nem jött elég válasz. Manning bár próbálkozott és nem játszott rosszul (248 yard, 3 TD, 116,7 passer rating) egyszerűen nem bírta a lépést tartani a Dallas által diktált tempóval. A fal sikeresen megvédte a nem létező dallasi passrush-sal szemben (0 sack, 3 QB hit) ezért rendre megtalálta labdáival a Randle- Donnell kettőst. Cruz kiesésével Beckham került az egyik kezdő WR posztra, amit 2 TD-vel hálált meg.

Murray megállíthatatlan, az O-fal ott nyit neki lyukat ahol akar, azzal szemben akivel akar. A dallasi vezetés pedig ezzel maximálisan tisztában van, 27 first down playnél 23-ban próbálkoztak futással, ez 85% ami a legmagasabb egy mérkőzésen ebben a szezonban. Murray ebből egy maga 18-at vállalt magára amiből 92 yardot és 1 TD-t termelt, hangsúlyozom first down kísérletekről van szó! Ezzel pedig Murray egymaga több yardot ért el a szezonban pusztán első kísérleteknél (686 yard) mint bárki más az összes down alatt. Elképesztő!

A Dallas 6-1-el száguld a playoff felé, a Giants esélyei hétről hétre fogynak, nagyon könnyen előfordulhat hogy az NFC East két csapatot is ad a téli rájátszásba.