Mai posztunkban a két csapat egymás ellen lejátszott mérkőzéseit (r-e-l-a-x, nincs belőlük túl sok), és Super Bowl szerepléseiket foglaljuk össze.A két csapat közül a Seattle Seahawks a fiatalabb, 1976-ban játszottak Washington államban először NFL mérkőzést. Az újonc Seattle-t az NFC Westbe sorolták be, de azért, hogy a ligához szintén 1976-ban csatlakozó Tampa Bay Buccaneers-zel (eredetileg AFC West) együtt az első két évükben lehetőleg minden csapattal játsszanak, így ez a két franchise 1977-ben konferenciát váltott, így 1977 október 9-én került sor a történelem első New England Patriots – Seattle Seahawks mérkőzésére, amit a hazai pályán játszó Pats 31-0-ra meg is nyert. (A nyitóképen a két akkori irányító látható.)
A 80-as és 90-es években, ha nem is minden évben, de rendszeresen játszott egymással a két franchise lévén egy főcsoportban szerepeltek, 1993-ban például annak ellenére kétszer találkoztak, hogy nem egy csoportba kaptak besorolást. A meccsek váltakozó sikerrel folytak, ez most nem is érdekes (az örökmérleg egyébként kiegyenlített 8-8-at mutat), az már inkább, hogy 1993 után egészen 2004-ig nem játszottak egymással. A Seahawks az NFL 32-csapatosra bővültével 2002-ben visszakerült eredeti helyére az NFC Westbe, ezzel ők az egyetlen csapat, amelyik kétszer is konferenciát váltott. A Patriots pedig mindig is az AFC East tagja volt, így 2004-től kezdve csak minden negyedik évben találkoznak egymással.
A 2004-es foxborough-beli meccsen Tom Brady (19/30, TD, INT) már játszott csakúgy, mint a most már szakkommentátor Willie McGinest, aki egy fél sackkel és egy interceptionnel járult hozzá a 30-20-as győzelemhez. A 2008-as Seattle-ben megrendezésre került mérkőzés már sokkal izgalmasabb volt (24-21 Patriots, az utolsó negyedet 11-0-ra nyerték), annak ellenére, hogy a vendégeknél Brady sérülése miatt Matt Cassel, a hazaiaknál pedig Seneca Wallace irányított. A Seattle akkor éppen mélyrepülésben volt (Wallace-szal mi másban lett volna? – költői kérdés volt, nem kell válaszolni…), a New England viszont 11-5-tel végzett, de máig egyedülálló módon ezzel is lemaradt a rájátszásról.
Az idei Super Bowl szempontjából az egyetlen igazán releváns meccset szintén északnyugaton játszották 2012-ben, és ez végre tényleg fontos, ez volt ugyanis az a meccs, ahol véleményem szerint a Seahawks újkori történelme igazából elkezdődött, és abban a meccsben mindent fel lehetett fedezni hazai részről, ami azóta is jellemzi a csapatot. Az újonc Russell Wilsont ugyanis a korábbi meccseken a gameplan nem engedte kibontakozni, igazi game-manager QB volt csak, erősen limitált szerepkörrel, hosszú passzt például alig dobhatott (a Fail Marytől most tekintsünk el). Bradyék ellen azonban végre elkezdték használni a playbook Hosszú passzok című fejezetben szereplő játékait is, és ez a váratlan húzás meg is hozta a sikert. A 6. héten került sor erre a mérkőzésre, és ugyan 10-7-re még a hazai csapat vezetett, de a Pats 23-10-re fordított, és itt a negyedik negyed közepén beindult a hazai gépezet. Hosszú passzok Wilsontól, végre összeálló, kemény védekezés, 4. negyedes fordítás 2 TD hátrányból, a forduló meglepetése, a vége 24-23 lett.
A Seattle Seahawks a Super Bowlokban
Mérleg: 1-1
Tegnap a Patriots arizonai szereplésével kezdtem, így ma fordítunk a sorrenden, úgyis ez a fejezet lesz a rövidebb. A Seattle tavaly szerezte meg a franchise történetének első Super Bowl győzelmét a Denver Broncos 43-8-as felaprításával. Erre a meccsre azonban még mindenki emlékszik, így most itt inkább a 2005-ös döntővel foglalkoznék. A Shaun Alexander (RB) és Matt Hasselback fémjelezte csapat az NFL magyarországi, ha nem is hajnalán, de reggelén sok hívet szerzett magának, de végül a detroiti Super Bowlban 21-10-re kikapott a Pittsburgh Steelers-től. Alexander abban az évben 27 futott TD-jével NFL-rekordot állított be (ezt egy évvel később LaDainian TOmlinson döntötte meg 28-cal), és ő lett az alapszakasz MVP-je is.
A New England Patriots a Super Bowlokban
Mérleg: 3-4
Amit talán kevesebben tudnak, de a New England a Belichick-Brady éra előtt kétszer már járt a Super Bowlban, de mindkétszer vesztesen hagyta el a pályát. 1986 januárjában a Chicago Bears (10-46), majd 1997 januárjában a Green Bay Packers (21-35) ellen kaptak ki. Az utóbbi után mondott le a HC Bill Parcells, és érkezett Pete Carroll, a mostani ellenfél főedzője. Carrollt többek közt amiatt, hogy nem tudta megismételné Parcells sikerét 3 évvel később 27-21-es összessített mérleggel a tulajdonos Robert Kraft kirúgta, és szerződtette Bill Belichicket, a többi pedig már történelem. Brady draftolása a 199. helyen, Drew Bledsoe az akkor franchise QB sérülése a 2001-es szezon második meccsén, a Tuck Rule Game, és végül 36. Super Bowl a két évvel korábbi győztes St. Louis Rams ellen.
Egészen hihetetlen módon 14 pontos favorit volt a Rams, ennek ellenére a fiatal, és sikerre éhes Patriots három negyed után már 17-3-ra vezetett, de másfél perccel a vége előtt egyenlített a Rams, a visszahordás után pedig maradt 80 másodperc időkérés nélkül:
2002-ben nem jutottak rájátszásba (hármas holtverseny után a Jets nyerte a csoportot, a 9-7 pedig nem volt elég a Wild Cardra), 2003-ban azonban dupláztak, de itt már Brady-ék voltak az esélyesek. 14-2-es alapszakasz után a döntőben a Carolina Panthers volt az ellenfél, és a változatosság kedvéért ismét Vinatieri utolsó másodperces FG-jával nyertek.
A következő évben a Philadelphia Eagles ellen 24-21 után ugyan az Eagles még visszakapta a labdát az utolsó percben, de már nem tudtak vele élni. A Patriots 4 éven belül harmadszor is megnyerte a Super Bowlt, dinasztia született.
2008-ban Belichickék megtapasztalhatták azt, amit 2001-ben a Rams. Akkor a Rams 14-2-es szezon után vesztette el a döntőt hatalmas esélyesként, 2008-ban a Pats-re osztották az égiek ezt a szerepet. 18-0, de amit talán már többen elfelejtettek az az, hogy a 17. héten pont a későbbi Super Bowl ellenfél Giants-hez látogattak, és ugyan egy mindkét csapatnak mindegy meccsen, de csak 38-35-re tudták legyűrni a new yorkiakat. Ezt a döntőt már tegnap is megemlítettem, az alapszakasz utolsó meccséből erőt merítő Giants, a tökéletesen játszó védelem vezetésével a Super Bowlok történetének egyik legnagyobb meglepetését okozva 17-14-re győzött.
2012-ben, és most írhatnám "hogy a változatosság kedvéért”, de úgy tűnik a Patriots Super Bowl történelme csupa önismétlés, szóval 2012-ben ismét Eli Manningék voltak az ellenfél, és ismét az underdog Giants nyert, és ezúttal is megérdemelten.
