Avagy ráncba tudja-e szedni az ex-alkoholista zseni a Washingtont. Van ugyanis egy még nem teljesen kidolgozott, de legalábbis eredményekkel nem kellőképpen alátámasztott elméletem, amely szerint a 49ers és a Seahawks sikereinek valódi kovácsa nem a Baalke&Harbaugh, illetve a Schneider&Carroll páros volt, hanem Scot McCloughan. Az a McCloughan, aki a Redskins januárban kinevezett general managereként végre saját kezébe vehette egy franchise sorsát. Emberünk ugyanis az egyik, ha nem a legnagyobb scout tehetség, az általa felfedezett és a drafton megszerzett játékosok adták az alapot az elmúlt években a két NFC West csapat sikereihez.
Az elmélet bizonyításához kell még nagyjából két év, részint a Redskins eredményei, részint az előbb említett két csapat draftokon mutatott teljesítménye tekintetében, szóval mint mondtam nem teljesen kiforrott ez még, de az előző három hónap után a Skins szurkolói legalábbis reménykedhetnek hogy csapatuk végre elindul felfelé.
Újraigazolták: Tom Compton (OT), Colt McCoy (QB), Duke Ihenacho (S), Niles Paul (TE), Trenton Robinson (S), Kai Forbath (K)
Érkezett: Ricky Jean-Francois (DE, Colts), Stephen Paea (DE/DT, Bears), Terrance Knighton (NT, Broncos), Chris Culliver (CB, 49ers), Jeron Johnson (S, Seahawks), Dashon Goldson (S, trade, Buccaneers), Michael Hill (RB, Colts)
Távozott: Brian Orakpo (LB, Titans), Roy Helu (RB, Raiders), Barry Cofield (NT, free agent), Stephen Bowen (DE, Jets)
Visszavonult: Ryan Clark (S)
Ahhoz képest, hogy itt éppen egy franchise újraformálásának kezdeteit láthatjuk, egyáltalán nem volt olyan hatalmas mozgás a csapatnál, és a számos érkező ellenére talán kijelenthető, hogy McCloughan új csapatával is elsősorban a draftról szeretne építkezni.
A Skins skill posztokon nem is áll rosszul, a Griffin-Jackson-Garcon-Morris sor kiegészülve egy jó TE párossal igazából rendben van. Ami nincs, az a közepesnél gyengébb támadófal, és Kerrigant leszámítva a védelem. Az érkezőkből arra lehet következtetni, hogy a vezetőség nem egy év alatt akar áttörést elérni, inkább a már többször emlegetett két nyugati csapat többéves építkezése lesz a példa. Ebben a holtszezonban a secondary jelentős upgrade-je állt az első helyen, és Culliverrel mindenkép megoldottnak tekinthető az egyik CB posztja. Johnson kérdés mire lesz képes, a Hawks-ban alig játszott (a Thomas-Chancellor páros mögött nem volt esélye pályára kerülni), Goldson pedig kérdés, hogy újra a 3 évvel ezelőtti formájában tud-e majd játszani. Goldsont trade útján szerezte meg a Washington egy 2016-os 6. körös picket adtak, egy 2016-os 7. köröst kaptak, illetve a Bucs fizeti Goldson egyébként elég horribilis fizetésének egy részét is. Mindhárman McCloughan egykori csapatainak draftoltjaiként kerültek a ligába.
A védelembe érkezett Paea, Jean-Francois és Kinghton. Elsősorban Paea megszerzése volt jó üzlet, de igazán bankot Kinghtonnal robbanthatnak, feltéve ha egyrészt le tud fogyni, másrészt élni tud az 1 éves „prove-it” szerződésével.
A támadófalba nem érkezett senki, így ide mindenképpen a draftról fog(nak) játékos(ok) érkezni. Gyakorlatilag bármelyik pozícióra ráfér a falban az erősítés, 1/5-ről egy letrade is könnyen elképzelhető a 11-16. hely közé, már csak azért is, mert jelenleg csak 7 pickjük van, de McCloughantól a drafton azért én számítanék meglepetésekre.
Összességében ez eddig egy teljesen jó szabadügynök piaci tevékenység volt a Washingtontól, senkit nem fizettek túl (nem, még Cullivert sem, egy jó CB ennyibe kerül), látszik az irány, hogy mit akartak, és azt meg is valósították.
Értékelés: A-
