Ezen a héten megkezdődött a 2015-ös NFL Combine, ahol alaposan górcső alá kerül a prospectek fizikuma, intelligenciája, mentalitása és személyisége is. De mire kell figyelni, ha látjuk a gyakorlatokat, a felmérők eredményeit?
A felmérők megmutatják, hogy egy adott játékos mennyire atletikus steril környezetben. Nincs rajtuk sisak, nincs rajtuk vállvédő, tehát nem garantált, hogy az itt nyújtott teljesítményt a mérkőzéseken is meg tudják ismételni. Utóbbi ellenőrzésére az egyetemi meccsvideók szolgálnak a draft előtt, ami legalább ilyen fontos az értékelés során.
Számítanak-e a felmérők eredményei? Igen, nagyon is. Nézőpont kérdése, de engem a draft szempontjából jobban érdekelnek, mint az egyetemen produkált statisztikák. Ha egy játékos nem rendelkezik az NFL szintjén elvárt fizikai paraméterekkel, könnyen előfordulhat, hogy nem kel el a drafton, legyenek bármilyen jó statisztikái azt megelőzően. Jó példa erre Kellen Moore, aki ötven meccset nyert a Boise State irányítójaként, hármat veszített, utolsó egyetemi szezonjában 43 TD, 9 INT a mérlege, mégis undrafted lett, mert nem elég erős a karja profik között.
A Combine-on a legnagyobb médiafigyelmet a 40 yardos sprint és a többi felmérő kapja. Pedig nem ezek a legfontosabbak, sőt. Ennél nagyobb jelentőséggel bírnak az orvosi vizsgálatok (első két nap), amelyek után a csapatok kihúzzák a listájukról a nem megfelelő egészségügyi állapotú játékosokat. Bár Jackson Jeffcoat 2013-ban az év védője lett a Big12-ben, és még elég atletikus is emellett, nem kelt el a tavalyi játékosbörzén, mert a térdével számtalan probléma volt. Ugyanez történhet az interjúk során, kiszórják azokat, akikről azt derítik ki, hogy nem elég elkötelezettek. Ha egy játékos nem a megfelelő válaszokat adja, mondjuk a saját hibájáért másokat hibáztat, vagy más okból megbízhatatlannak tűnik, a csapatok szintén nemkívánatosnak nyilvánítják, így küzdötte le magát többek között Vontaze Burfict is - ő emellett máshogy is, szinte minden lehetséges módon, mert potenciális első körösből végül undrafted lett. Az interjúk után jöhet az intelligencia mérése, a Wonderlic-teszt, aminek az eredményei főszabály szerint nem publikusak, azonban rendre nyilvánosságra kerülnek az irányítók pontszámai, vagy a legalacsonyabb pontszámok, hogy legyen min mulatni. Pedig az extrém alacsony pontszámok sokszor születnek azért, mert egy játékos nem tölti ki teljesen a tesztet, mert látja, hogy nem a futballról szól, tehát sok következtetést ebből nem lehet levonni. Az irányítóknál, támadófalembereknél azonban fokozottabban veszik ezt figyelembe, ezeken a posztokon a legfontosabb, hogy az átlagnál intelligensebb legyen a prospect. Kivételek természetesen itt is vannak.
Ezután jöhetnek a mérlegelések. Magasság, testtömeg, karhossz, karfesztávolság tenyérméret - mindegyik számít, posztonként eltérő jelentőséggel. A magasság az irányítóknál kulcsfontosságú, 188 cm volt a minimum sokáig, de aztán Drew Brees és Russell Wilson megnyitotta az utat az alacsonyabb QB-k számára, így a 6 lábnál alacsonyabb Johnny Manziel is elkelhetett a draft első körében. Brees és Wilson azonban a kivétel, nem a szabály, a csapatok nagy része továbbra is elvárja a prototipikus QB magasságot, felépítést. A futójátékosoknál ezzel szemben az a fontos, hogy a súlypontjuk alacsonyan legyen. Az elkapók megtalálhatóak minden méretben (170-201 cm), itt az számít, hogy az alacsony WR-ek se legyenek kicsik, tehát a fizikumuk megfelelő legyen, különben összetörik őket. A testtömeget szintén nézik, egy pass rusher legyen eléggé nagydarab, különben a támadófalemberek megeszik reggelire, lásd Aaron Maybin esetét. Az idei drafton Randy Gregory lehet érdekes, aki csak 235 font passzsiettető létére, én speciel biztosan aggódnék emiatt, ha a csapatom vinné el az első körben, Dion Jordan példájából okulva. Nem éppen nagy darab Shane Ray és Vic Beasley sem (245-246 font), őket szintén az első körbe várják.
A tenyérméret szinte poszton számít. Számít az irányítónál, hogy jobban meg tudják ragadni a labdát a dobáshoz, számít a futóknál, elkapóknál is, mert a kis tenyérből könnyebb kiverni a disznóbőrt. A védőknél szintén, nagyobb tenyér segít abban, hogy könnyebben lejöjjenek a blokkokról, a szerelésben, a fumble kiharcolásában. J.J. Watt tenyere hatalmas (11-⅛"), Jameis Winstoné átlag alatti méretű (9-3/8%) a posztján.
A karhossz szintén fontos, de bizonyos posztokon különösen. Legjobban az OL, DL játékosoknál, egy egyetemi tackle, ha rövid karokkal bír, lehet, hogy posztot kell váltania a profik között, és "csak" guard lesz belőle. A rövid karok miatt lett bust az 1/2-re választott baloldali tackle, Robert Gallery, aki végül guardként nem volt rossz a Raidersben, de erre a posztra nem draftolunk 1/2-re. A minimálisan elvárt karhossz 33 inch, ez alatt rövidnek számít (úgynevezett T-Rex kar), támadó- és védőfalembernél egyaránt. Extrém hosszú karokkal (36 3/8") rendelkezik a Cowboys tackle-je, Tyron Smith, és ez sokat segít neki abban, hogy az egyik legjobb legyen a posztján.
Következzen a legnagyobb figyelmet kapó 40 yardos sprint, ami a végsebességet méri. Sok játékos le sem fut egy meccsen egyhuzamban 40 yardot karrierje során, tehát az OL, DL játékosoknál nem bír ez kifejezett jelentőséggel, de még a futójátékosoknál sem annyira, náluk inkább az számít, hogy hamar elérjék a végsebességüket, ezt méri a 10 yard, 20 yard split. Robbanékonyak legyenek, nem feltétlenül kell, hogy olyan gyorsak legyenek, mint egy gepárd. A 40 yardos eredmény leginkább az elkapóknál, cornerbackeknél fontos, egy 4,6 mp vagy ennél rosszabb idő biztosan vissza fogja vetni a draftpozíciót.
40 yardos sprint a gyakorlatban
A kiváló 40 yardos idő közepes futballtudású játékosokat is az első körbe röpíthet. Eklatáns példa erre Darrius Heyward-Bey, aki sosem volt kiemelkedő az egyetemen, 3. körbe várták, de egy 4,30-as idő után 1/7-nél kelt el az elkapó, a gyorsaságnak különösen nagy jelentőséget tulajdonító Al Davis draftolta mindenki megrökönyödésére. Aztán a Jets megtette ugyanezt, amikor a 2. körben választotta Stephen Hillt. Természetesen mindkét választás besült, mivel bár ritka atletikus játékosokról van szó, fakezű mindkettő, így használhatatlanok elkapó poszton. DHB legalább jól blokkol.
A rossz 40-es idő csúszáshoz vezethet - Andre Ellington a 6. körben kelt el a 4,61-es ideje miatt. Az sem érdekelte a csapatokat, hogy combizma nem volt teljesen egészséges, amikor futott.
Az OL és a DL tagjainak fontosabb a 10-yard split, mint a 40 yardos sprint, előbbi felmérőnél kiemelkedő eredménynek számított a 346 fontos Dontari Poe-tól az 1,67-es idő, el is vitték a nose tackle-t 1/11-re, és be is vált. Ez egy átlag TE idő, amire Poe 3-4-es nose tackle-ként volt képes, hatalmas nagy bravúr.
A 20-yard short shuttle az agilitást és az oldalirányú mozgást méri. A skill pozíciós játékosoknál a 4 másodperc az vízválasztó, ha egy játékos ennél jobb időt produkál, akkor igen agilis, és ez kompenzálhatja a rossz 40 yardos időt - a Packers cornerbackje, Casey Hayward így javított a draftpozícióján, a 4,53-ös 40 yard egy cornerbacknek nem az igazi, a 3,9-es short shuttle már igen, el is kelt a 2. körben.
Short shuttle a gyakorlatban
A 3-cone drill az irányváltást, ruganyosságot méri. Szinte minden poszton számít ez a gyakorlat, hiszen ezt a fajta mozgást gyakran megteszik a játékosok meccs közben is. Különösen fontos ez a gyakorlat a cornerbackeknél, hiszen ha egy CB csípője merev, sosem lesz jó ezen a poszton. Bár Richard Sherman viszonylag lassú 40 yardos időt futott Indianapolisban (4,54 mp), a 3-cone drill eredménye átlag feletti a cornerbackeknél (6,82 mp) így bevált a profik között. A skill pozíciós játékosoknál a 7 másodperces idő a vízválasztó. A pass rushereknél, linebackereknél szintén fontos, hiszen kis területen kell jól mozogniuk, hogy eredményesek legyenek. Erre a felmérőre tehát oda kell figyelni.
3 cone drill a gyakorlatban
A súlypontemelkedés és a helyből távolugrás eredményéből nagyjából kiderül, hogy egy játékos mennyire atletikus. Utóbbi rekordját Jamie Collins tartja (11'7"), akinek a súlypontemelkedése is elit (41,5"). Egy jó eredmény (35", illetve 10' feletti) itt is megdobhatja egy játékos draftpozícióját, Vernon Davis 1/6-nál kelt el egy igen erős Combine után, a súlypontemelkedése például 42" volt.
Collins bevetődése
A fekvenyomás annyira nem lényeges. Kifejezetten hosszú karokkal nehéz jó eredményt elérni ebben, márpedig a hosszú karok megléte elengedhetetlen sok poszton. Egy rövid karú OT, DE hiába nyomja ki a rudat negyvenszer, ritkán fog érvényesülni. Khalil Mack, a Raiders pass rushere átlagos számú ismétlést produkált (23), viszont aki látta játszani, az tudja, hogy nála nem sok erősebb játékos van ezen a poszton. Viszont a különösen rossz eredmény riasztó lehet, a korábban top 3-ba várt defensive end, Damontre Moore csak 12 ismétlést produkált a fekpadon, amiből arra következtettek a játékosmegfigyelők, hogy Moore amellett, hogy nem elég erős, még lusta is, le is csúszott tehát a 3. körig. A fekvenyomás rekordját a defensive tackle Stephen Paea tartja, 45x nyomta ki a 225 fontos rudat.
