A 2014-es szezon kifejezetten hangosra sikeredett, már ami a különféle botrányokat illeti: Ray Rice, Greg Hardy, Adrian Peterson, Noisegate, és a nem rég hatalmas botránnyal véget ért Deflategate. Nem kívánok most ezekbe belefolyni, ítélkezni, véleményt formálni, jelen írás tárgya azok a botrányok, amikben a Packers is érintett volt. Mert bár idén minden ilyesmiből kimaradt a Green Bay, de nem volt ez mindig így.
A Packers történetének szinte legelejéig kell visszautaznunk az időben, hogy az első szabálysértésre bukkanjunk. Az 1919-ben alapított franchise, akkor Curly Lambeau vezetésével, mint megannyi más dologban, a trükközésben és szabálysértésben is az elsők között volt. Történt ugyanis, hogy Lambeau az 1920-as szezon utolsó mérkőzésére, a Milwaukee ellen, 3 olyan játékost is delegált a mérkőzésre, akik akkor még az egyetemi bajnokságban is vitézkedtek. Köztük volt az a Harry Anderson, a Notre Dame játékosa, akire a Chicago Staleys is szemet vetett. George Halas kiszagolta a szabálysértést és felnyomta a csapatot az APFA vezetésénél (American Professional Football Association, az NFL elődje). Mivel ez már akkor tiltott volt, az APFA nemes egyszerűséggel kizárta a Packerst a bajnokságból, és visszavonta a csapat franchise jogait. A dolog szépségét az adja, hogy amíg Halas is használta a college játékosokat, ellene befolyása és a feljelentés hiánya miatt nem indult eljárás. Halasnak egészen triviális indoka volt ahhoz, hogy Lambeau-t félre állítsa, ugyanis nagyon szerette volna Andersont leigazolni. Mire Lambeau megegyezett a ligával és egy 50 dolláros büntetés befizetése után visszakapta az indulási és franchise jogokat addigra Halas már a csapatában tudta Harry Andersont.
A sors furcsa fintora, hogy ez a balhé nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az 1922-es idényben az APFA, George Halas hathatós közreműködésével teljesen átalakuljon és megszülethessen a ma is ismert új név és bajnokság, a National Football Leguage.
A Green Bay Packers nagy sztárjai se maradtak ki mindig a balhékból. Paul Hornung, Heisman győztes, 4-szeres NFL-bajnok, az 1961-es szezon MVP running backje fogadási botrányba keveredett miután kiderült, hogy 500 $-os téttel fogadott egy mérkőzésre. Pete Rozelle, az akkori NFL komisszár a teljes következő szezontól eltiltotta az akkor már bálványozott futójátékost. Hornung elismerte a hibáját: “Szörnyű hibát vétettem, igazán sajnálom”. Az 1964-es szezonban térhetett vissza a pályára és további egy NFL bajnoki győzelmet és az első Super Bowl győzelmet is bezsebelte a Packers-szel, mielőtt az 1966-os szezon után végleg szögre akasztotta a sisakját.
1996-ban újabb botrány robbant ki a csapatnál. Az akkor még aktívan játszó Reggie White egy újságírónak a világ legtermészetesebb módján fejtette ki, hogy ő bizony nem kevés pénzt fizet csapattársainak egy-egy nagyobb ütközésért vagy egy bemutatott nagy játékért. A Smash-for-Cash programként elhíresült akció nagyon egyszerű volt: White, minden általa értékelt megmozdulásért kereken 500 $-os csekkel jutalmazta társait. Kapott például Craig Newsome élete első TD-je után, Wayne Simmons kierőszakolt fumble miatt, sőt White még magát is “megajándékozta” egy fontosabb pillanatban elért sack után. White egy külön pénzalapot hozott létre az ösztönző-programhoz minden évben. Ez a keret év végére rendszerint teljesen kimerült, ekkor a másik defensive end, Sean Jones állta a többi “kifizetést”. A program 1994 és 1996 között működött, ezalatt az idő alatt a játékosok 75% kapott pénzt a teljesítményéért.
Nyilvánvalóan ez a fajta ösztönzés össze sem hasonlítható a Saints Bountygate néven elhíresült rendszerével, aminek a lényege a szándékos sérülés okozás volt és ami miatt Sean Payton vezetőedzőt egy teljes évre eltiltotta a liga 2013-ban. Ám kétségtelen, hogy annak előfutárának tekinthető ez a fajta ösztönző-rendszer. White nyilatkozata után sokan támadták a csapatot, és magát a ligát is, amiért nem lép fel a Packers ellen a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére sem. Greg Aiello, az NFL akkori szóvivője így indokolta azt, hogy a dolog büntetés nélkül maradt: “Nincs semmi rossz abban, amit White tett. Az irányítók is megajándékozzák az offense-line tagjait.”
A jelenkor legnagyobb Green Bay-i sztárja, Aaron Rodgers is keveredett kétes ügybe. Kitaláljátok miről szólt ez a botrány? Igen, a labdanyomás kapcsán vették elő őt is. És ami a legabszurdabb az egészben, pont egy New England Patriots mérkőzés kapcsán indult útjára a sztori. Történt ugyanis, hogy a 2014. december 30-án megrendezésre kerülő Patriots - Packers mérkőzés alatt a CBS két kommentátora, Phil Simms és Jim Nantz a harmadik negyed elején élő egyenes adásban elbeszélgetett a témáról. A mérkőzés előtt Simmsnek sikerült pár szór váltania A-Roddal és ebből a rögtönzött interjúból idézett, miszerint A-Rod ekképpen nyilatkozott a labdákról: “Szeretem feszegetni a határokat, hogy mennyi levegőt nyomhatunk a labdába, még fölé is menni a megengedettnek, és megnézni, hogy a bírók visszaeresztik-e belőle.” Simmséknek több se kellett és a mérkőzés alatt jó pár mondaton keresztül boncolgatták a témát. Simms végül arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb irányító a puhább labdákat szereti, mert jobban érzi azt (igaz Brady?). Konkrétan nem csalózta le Rodgerst, egyszerű szerencsejátéknak titulálta a dolgot, miszerint ha egy-két túlfújt labda át jut a bírói ellenőrzésen, akkor azzal miért ne segíthetne Rodgers magának. Rodgers maga egyébként ekképpen reagált később a támadásokra: “Nem jelent előnyt, ha az átlagosnál kicsivel több levegő van a labdában. Mi nem rúgjuk ezeket a labdákat.”
Joggal merülhet fel a kérdés mindenkiben, hogy jó-jó de ez miben más, mint amiért Tom Bradyt 4 mérkőzésről eltiltották. Rodgers túlfújta a labdákat a megengedett szint fölé a meccsnapi ellenőrzés előtt, remélve, hogy egy gyanútlan bíró figyelme átsiklik a szabálytalan labdák fölött. Ez is trükközés volt, de közel sem olyan komoly, mint leereszteni a labdákat, miután azok le lettek ellenőrizve. Trükközés és szándékos csalás között azért van különbség. Ennek tükrében a liga nem indított vizsgálatot, a dolog szép lassan feledésbe merült, a Patriots Deflategate botránya teljesen elhomályosította ezt az ügyet.
Amióta világ a világ, a csapatok minden létező eszközzel próbálnak a másik fölé kerekedni. Ne ringassuk magunkat vágyálmokba, ez alól sem a Green Bay Packers, sem a Seattle Seahawks, sem akármelyik másik csapat nem kívétel. Tény és való, hogy ebből a szempontból nagyon visszafogott a Packers, de mindenki nyugodtan készpénznek veheti, hogy ők is minden apró kis trükköt bevetnek a győzelem érdekében.
Az eredeti poszt a Packersclub.hu oldalon található.
