Megatron hímzett zsebkendőjének nyoma vész Miamiban. Ő ezért szétver egy asztalt. Az arizonaiak átvernek. New Englandben megoldódik a szakáll kérdése, majd kalamajka keveredik.
November 9, Miami
Miami. Napfény, bikinis nők, fehér homok és aligátorok. Senkit sem érdekel a munka. Matty pihen, Ziggyék isznak, én pedig megnéztem a Wallace nevű beszélő delfint. Egyedül Megatron boldogtalan. Ugyanis, bár Mega egy kifejezetten nagy kiterjedésű egyén, meglehetősen kifinomult lélek, ad magára. Az orrát is csak zsebkendőbe fújja, ami fölöttébb ritka dolog még úriemberek esetében is. „Az úr a pokolban is úr” - mondogatta mindig. És itt kezdődtek a problémák, hisz az a fránya hímzett zsebkendő Detroitban maradt. Az orrot azért fújni csak kell, de ennek a fontosságáról egy bizonyos Brent Grimes tudna csak igazán beszélni.
Történt ugyanis, hogy miközben Matty a nőket bolondította (bár szerintem bolondok voltak azok gyárilag is, ha szóba álltak vele), a finom szemű porhomok rögtönzött támadást indított Megatron kényes orrszőrei ellen, ami zsebkendő nélkül komoly frusztrációhoz vezetett. Ám közel sem annyira, amikor váratlanul betoppant Jimmy, nekünk meg menni kellett Stanton – a másik FBI ügynök – után.
Stanton állítólag régi motoros volt a szakmában. Persze nem a jobbak közül, hisz különben nem kellene kivakarnom a sz*rból. Egy Cardinals nevű, part menti bárt üzemeltet, legalábbis a hivatalos adatok szerint. Magánügyileg pénzt most a miami maffiának, már amikor épp nem verik agyon. 45 perc alatt értünk oda a Cardinalshoz. Beléptünk.
Stanton volt a legfurcsább ügynök, akit valaha láttam. És ahhoz képest, hogy a nyakát éppen egy fekete férfi tartotta a kezében, elég nyugodtan viselkedett. Bár lehet az is, hogy megfulladt már, ezért tűrte olyan mozdulatlanul és lehunyt szemmel pillanatnyilag kényelmetlen állapotát.
Sajnos erre közvetett választ nem kaphattunk, merthogy Megatron, aki eldugult orral meglehetősen ingerült lelkiállapotban volt, felkapta az első tárgyat, - nevezetesen egy nagyobb faasztalt -, ami a következő másodpercben a fekete férfi tarkóján (és egyéb testrészein) csattant. Azt, hogy az alélt fickót Brent Grimesnak hívják, a kölcsönvett pénztárcában lapuló jogosítvány alapján tudtuk megítélni. A szorult állapotából megszabadított Stanton pedig… nos, ő jobban örülhetett nekünk, mint Mr. Grimes.
November 23, New England
Bostonban vagyunk. Stanton, miután Suh mellkasi kompresszió révén tüdőn taposta - ezzel életet verve a szerencsétlenbe -, elmesélte nekünk, hogy Miamiban nem kívánatos személy többé. Olyannyira, hogy alig pár órával szerencsés megszabadulása után már a sitten ült, velünk együtt. Ugyanis az idiótája elfelejtette lefizetni a rendőrséget, akik egy razzia során őt, mint pénzmosót, minket, mint garázdákat csuktak le. Az nem derült ki, hogy az asztal, vagy Mr. Grimes összezúzását tekintették garázdaságnak.
A börtönben az a kényelmetlen helyzet állt elő, hogy Stantont kint a miami maffia, bent pedig Jimmy akarta keresztre feszíteni. Ha az FBI nem intézi el ezt a kis incidenst… A lényeg, hogy a megkapott szabadság sem javította Stanton túlélési esélyeit. Ezért vészmegoldásként bedobott egy ötletet, hogy egy-két arizonai üzlettársának kellene egy kis segítség egy könnyű munkához nagy pénzért. Röviden: el kell tulajdonítunk pár láda kokaint egy bostoni raktárépületből. Sima ügy.
Ezért vagyunk Bostonban. Találkoztunk egy Gary nevű összekötővel. Fura fazon, állítólag szeret szétlőni az ellenségei bokáit. Flancból biztos. Nem számít, nem az én dolgom. A megbeszéltek alapján a raktárépületbe éjfél után hatolunk be. Az őrök megkenve, akadályba nem ütközünk, csak a városból kell feltűnés nélkül lelépnünk.
00:15. Indulunk. A raktár csendes, sehol egy lélek. Nyugodtak vagyunk, könnyűnek ígérkezik a dolog. A 12-4-es egység az. Suh felfeszíti a zárat. A dobozok a helyükön, pakolásra készen. Már kapnál fel az egyiket, mire C. J. Mosley – egy detroiti „barát” – azt mondja, hogy bulizzunk egy kicsit. Felfeszíti a dobozt, szemei kidüllednek a drog gondolatára.
A láda a földre a zuhan. Mosley mozdulatlanná dermed. Senki nem ért senkit. Belevilágítok a nyitott dobozba. Borotvák. Kib**tt Gillette borotvák. Gyorsan felnyitjuk a többit is. Ugyanaz. Az arizonaiak átvágtak bennünket! Szirénaszó! A francba! Futunk.
A történet folytatódik. Szavazzatok, hogy milyen végjátékot szeretnétek: ha a Lions-Packers mérkőzést is írjam bele, akkor a jövő héten érkezik a poszt (szerdán), ha nem, akkor a befejező részt vasárnap teszem ki.
