Nemrég láthattuk a Seahawks hogyan gázolt át szerencsétlen Szenteken. Most pedig szemügyre vesszük, hogy a Sasok apró darabokra cincálják-e vagy a torkukon akad-e a Sajt.

 

A Green Bay nem nagy meglepetésre jutott el idáig. A wisconsiniak kerete első ránézésre is a liga legjobb csapatai között van és ezt a csoportban vizsgált összehasonlításuk is bizonyítja. Az Eagles gárdája, érzésem szerint, azonban kisebb meglepetésre szerepel a legjobb nyolcban, mivel felületesen vizsgálva a keretük nem tűnik keménynek. Nem is gondolná az ember, hogy ahol egy egész évet sérülés miatt kihagyó Bradford és egy Sanchez küzd a kezdő irányító posztjáért az a csapat kompetens lehet bármilyen versenyben. Persze ha Tebow lesz végül a befutó, akkor mindent visszavontam és Isten se állítaná meg a csapatot a februári Superbowlig.

A pontozásnál és rangsornál a szokásos dolgokat alkalmaztam, de mivel a playoffban nem vehetünk semmit félvállról, így a részletekre való figyelemmel belenyúltam itt-ott.

Az irányítókat tekintve nem is lehet kérdés, hova kerül az első hely. Az Eagles irányítószekciója finoman mondva se hasonlítható össze Rodgerssel. A tavalyi év MVP-je akkor is győztesen jönne ki ebből a csatából, ha a szezont fél lábbal kéne lejátszania. A Sasoknak bízniuk kell Bradford egészségében is és akkor egy reményteljes szezon elé nézhetnek. Az első összecsapás tehát a Green Bay csapatáé.

A futószekciókat vizsgálva kicsit már nehezebb a helyzet. Kétségtelen, hogy a tavalyi yardbajnok Murray és Mathews nagy erősítés Spores elé/mellé, de Lacy mindegyiküknél fiatalabb, erőteljesebb és nagyobb a potenciálja is. Ráadásul mellette Starks is jó iparoslegény, ezért nem tudom őket könnyű szívvel a Philly mögé tenni. Gondolkodtam, hogy döntetlent hirdetek, de nem azért vagyunk itt, hogy egálokat osztogassunk, ezért legyenek a Sasok ennek a párharcnak a győztesei.

A következő rész az elkapóké. Itt kérdés sem férhet hozzá, hogy melyik egység győz. A Philadelphia rostere egyáltalán nem valami veretes ezen a ponton, a Packersé meg nem sok párharcban húzná a rövidebbet. A fiatalság és a potenciál ott van Agholorékban, de ez édeskevés egyelőre, amíg nem bizonyítottak élesben is (persze a Green Bay is fel tud mutatni tehetséges fiatalokat, például Adamsről sem feledkezhetünk meg).

A Tight endeket tekintve végre egy brigád, ahol könnyebb szívvel sorolom előre a Sasokat. Celek és Ertz is kezdőszintű játékos, akik elkapásokban és blokkolásban is hasznos tagjai csapatuknak. Ezzel szemben a Packers harcosai mérsékeltebb segítséget nyújtanak Rodgersnek. Nem azt mondom, hogy használhatatlanok, de főleg most Quarless valószínű kiesésével nem előzik meg a másik egységet.

Az offensive line-okat szükséges kicsit jobban is megvizsgálni. Egyrészt mert dupla súllyal számítanak, másrészt pedig mert nem egyszerű eldönteni, melyik egység is az erősebb. A Packers sora, ahogy korábban írtuk is, Bakhtiari kivételével teljesen rendben van és ő sem nevezhető katasztrofálisnak, csupán egy leheletnyivel gyengébb minőséget képvisel, mint a többiek. A fal közepén Sitton, Linsley és Lang kényelmes biztonságot nyújt Rodgersnek, ezzel megteremtve akár a megindulás lehetőségét is az irányítónak. A problémák a második sorral kezdődnek. Igazából bárki esik ki ebből a kezdőből, a helyén keletkező űr gyenge láncszemet fog szülni. Az Eagles soráról nagyon hasonló dolgokat lehetne elmondani. Peters, Kelce és Johnson közel hibátlanul végzi a feladatát. Az maradék két kiadó helyen viszont akárki kezd, egy minőséggel mögöttük van. Sérülés esetén, pedig ugyanúgy bajban lehetnek, mint a Packers. Ezek alapján nehéz lenne bármelyik oldal felé dönteni a mérleg nyelvét. Hosszas gondolkodás után Sajtfejűek egységére teszem a voksom, mégpedig azért, mert minden egység olyan erős, amennyire a leggyengébb láncszeme és a Packersnél Bakhtiari még mindig a jobb megoldások közé tartozik. Egált ugyan nem hirdettem, de úgy érzem, hogy nincs két pont a két egység közt, ezért itt belenyúlok a dolgokba és egy plusz pontot kap az Eagles, ezzel egyre csökkentve a hátrányt.

Ezután a hosszabb elmélkedés után térjünk is át a védelmekre. Itt sem lesz egyszerűbb a képlet. Amennyire lebecsültem az Eagles keretét elsőre, látni kell, hogy nevek alapján egyáltalán nem rossz ez a roster.

A front7 végre megegyezik és mindkét csapat a 3-4-es felállást favorizálja így egy fokkal könnyebb az összevetés. A fal összehasonlításából a Sasok jönnek ki győztesen, mivel a Cox, Thorton, Logan kezdő hármas erősebb, mint Packers első emberei. A cseréket tekintve pedig hasonló állománnyal rendelkezik mindkét csapat.

A pass rush szintén duplázós, ezért itt is jobb, ha megvizsgáljuk a dolgokat. Az első dolog, amit tisztázni kell az, hogy Matthewst hova soroljuk. Minden valószínűség szerint ILB-ként fog többször feltűnni a következő szezonban, ezért végül oda teszem, de mivel ezzel rosszabbul járnak, így plusz egy ponttal jutalmazom személyét. A pass rush így a Philly egységét illeti. Barwin, Graham és Curry is megbízható passzsiettető, a túloldalon pedig csak Peppers található kompetensként.

Következő alakulat a linebackerek sora. Ugye az előbb tisztáztuk, hogy Matthews itt foglal, helyet, ez azonban nem menti meg a Packers egységét. A Kiko Alonso, Ryans, Kendricks, Hicks sor egészen brutális lehet. Ez főleg Alonso felépülésén és az újonc Hicksen múlik, de mindenképpen ütős ez a sor. A Packers pedig bízhat abban, hogy Clay átmozgatásával rendbe teszik valamelyest a futás ellen kicsit visszafogott egységet.

Fura egy dolog ez, mert eddig a védelemben egyik összevetésből se jött ki a Packers győztesen. A cornerbackek rangsoránál végre ez megtörténik, de nem sokkal. Hayward és Shields jó játékosok, de ez elmondható Maxwellről és Boykinról is például. Azért előlegezem mégis ezt a győzelmet a wisconsiniaknak, mert Maxwell Sherman mellett könnyebben ficánkolt és nem vagyok benne biztos, hogy elsőszámú cornerbacként is meg tudja ezt tenni. A másik oldalon pedig Caroll már nem annyira jó játékos. Thurmond esetleg tudott volna segíteni ezen az egységen, de minden valószínűség szerint ő a pálya hátsó felében találja majd magát. Az újoncok pedig nem tudják eldönteni ezt a csatát, mert mindkét csapat igen korán draftolt ide játékost(okat) és majd a szezon eldönti ki húzott jobban.

És végül a safety versenyfutás. Jenkins tavaly tanári módon játszott az Eagles egységében. Mellette/mögötte azonban üresség tátong. Az előbb említettem, hogy Thurmond kerül a másik kiadó helyre és hát finoman fogalmazva is szkeptikus vagyok, ha egy cornert safetyként próbálnak alkalmazni. Ráadásul meccshiánnyal is igen erősen küszködik. A másik oldalon Burnett és Clinton-Dix érzésem szerint elfogadható párost alkot, és egyre magabiztosabban látják el a dolgukat.

Végül szoros versenyfutás volt, pedig mikor elvállaltam ezt a párosítást, legyintettem és a posztok 80%-át egyből a Packersnek adtam fejben. Rá kell döbbeni azonban, hogy az Eaglesnek egy irányító (Mariota?) hiányzik igazán és egy kis tapasztalat az elkapóknak, hogy igazi kihívója lehessen a „nagyoknak”. Kelly nem hiába akarta megszerezni az oregoni QB-t. Ez a csapat egy, a sémába illő irányítóra van az SB esélyes csapatoktól. Ráadásul egyre inkább hasonlít egy Kelly által preferált dinamikus, rugalmas brigádra. A fontosabb posztokat tekintve azonban még jóval erősebb a Green Bay és a súlyozásnak köszönhetően így is megnyeri ezt a csatát és ő jut a Super Bowl küszöbére.