Minden évben a training camp kezdetén a játékosok teljes felszerelésben kisétálnak a Lambeau Field öltözőjéből egyenesen az utcára, ahol több száz gyerek várja őket biciklik tucatjaival. A játékosok kiválasztják a számukra szimpatikus kétkerekűt, majd azt “kölcsönkérve” tekernek át az utca túl oldalán található gyakorló létesítménybe, a Don Hutson Centerbe. Olyan régi hagyomány ez a Packersnél, hogy kialakulásának pontos körülményei már a történelem homályába vesztek.

 

A közhidelem szerint ezt a nem mindennapi eseményt is Vince Lombardi edzőnek köszönhetik a szurkolók. Ám a hagyomány gyökerei sokkal régebbre nyúlnak vissza, 1925 és 1956 között a City Stadium adott otthont a Packersnek, már ekkor nem számított furcsaságnak, hogy gyermekek kísérik el a játékosokat az edzésekre. De hogy kerültek elő a biciklik és hogy lett ebből tradíció, azt manapság már szinte senki nem tudja pontosan.

Mint minden hagyomány ez is lassan fejlődve, spontán indult hódító útjára, ezért pontosan feltérképezni a gyökereit a Packers történészének, Cliff Christlnek sem sikerült. A Green Bay Press-Gazette archívumában az első dokumentált fénykép 1969-ben, Travis Williamsről készült, amint biciklivel megy az edzésre.

No igen, de ez két évvel Lombardi edzősködése után készült, így az erről szóló legenda nem támasztható alá ezzel. Christl természetesen alaposan utánajárt az ennél régebbi bizonyítékoknak és a szurkolók, valamint egykori játékosok segítségével rengeteg történetet és bizonyítékot sikerült összegyűjtenie. A legrégebbi kézzelfogható bizonyítékot egy bizonyos Keegan Wright juttatta el a történésznek egy fotó formájában. Wright elmondása szerint a fényképet egy garázsvásáron vette és a dátumozása alapján 1961-ben készült.

A fotón Jim Temp (82), Dan Currie (58) és Hank Gremminger (46) látható, amint edzésre igyekeznek. Ám egy tollal írt dátumozás nem tekinthető hiteles bizonyítéknak, ezért Christl azonfelül, hogy a képen szereplő játékosoknak utána nézett, helytörténeti kutatásokat is végzett. A kutatást megnehezítette, hogy a képen középen kocogó Currie a feljegyzések szerint 1957 és 1960 között volt a csapat tagja. Alaposabb utánajárás után sikerült kiderítenie, hogy Currie az 1961-es szezont bár nem kezdte meg a csapattal, mert szeptember 12-én visszavonult, de az edzőtábort teljesítette. A fotó keletkezésének idejét a sisakok sem könnyítették meg, ugyanis azokon még nem szerepel a legendás G logó, ami 1961-ben került a sisakokra. Christl azonban azt is kiderítette, hogy a szezont megelőző edzőtáborokban még valóban a régi sisakfestést használták. A helytörténeti kutatásai is alátámasztották a fénykép 1961-es keltezését, ugyanis a háttérben álló házak a Stadium Drive mentén már 1957 óta álltak.

Ám ezzel még nem volt vége a nyomozásnak, ugyanis rengeteg ellentmondásos történet is Christl tudomására jutott. Tom Olso, a Packers igazgatósági tagja, valamint Mark Daniels, egykori rádiós és a Packers Hall of Fame felvételi bizottságának tagja elmondták, hogy a 60-as években rendszeresen követték, hogy a játékosok az edzésre igyekeznek, többnyire biciklivel, de egyikük sem emlékszik gyermek kerékpárokra. Christl ezért Royce Boyles segítségét kérte, aki a Green and Gold Legends társaság elnöke, akik a még élő Super Bowl I győztes csapat tagjait képviselik. Több játékos is emlékezni vélt, hogy a 60-as évek közepén már rendszeres volt, hogy a gyerekek biciklikkel várták a játékosokat, ám a korai Lombardi-érából ez nem került megerősítésre, már pedig 1961 az ide sorolandó.

A kutatás alatt előkerült egy bizonyos Pete Pisani nevű úriember, aki 1960-ban vizes fiúként állt a csapat szolgálatában. Elmondása szerint egyik nap 3 játékos: Bob Skoronski, Fuzzy Thurston és Bill Forester késve indultak el az edzésre, és hogy elkerüljék a büntetést Lombarditól, kerékpárokat kölcsönöztek és azzal mentek az edzésre, szerinte ez tekinthető a hagyomány alapjának.

Egy másik elmélet szerint a hagyomány gyökerei a helyszínben keresendők, ugyanis 1953 és 1957 között a csapat Stevens Point városában tartotta az edzőtábort. Itt a szállások távolabb voltak az edzés helyétől, a kisváros lakói életében izgalmas és érdekes dolog volt a sztárok megjelenése, a gyerekek bringával jártak az edzésekre bámészkodni, a gyalogolni lusta játékosok pedig sokszor elkérték ezeket és innen indult útjára ez a tradíció.

Christlnek végül nem sikerült egyértelmű bizonyítékot találnia és pontosan behatárolnia, honnan ered ez a hagyomány, annyi biztos, hogy a korai 70-es évektől ez már minden évben eseményszámba ment, bár valószínűleg azóta többször is megszakadt majd újra indult.

Bárhogy is volt, az igazság valószínűleg már soha nem fog kiderülni, de ez semmit nem von le ennek értékéből, ugyanis ez a szimbolikus dolog a 90-es évektől szinte népünnepély Green Bayben.

Manapság egész Brown megyéből érkeznek a gyerekek az eseményre, nem ritka, hogy egész családok időzítik a nyaralásukat erre az időszakra és napokon keresztül kijárnak reggel a stadionhoz a gyerekekkel. Mi sem mutatja jobban a tradíció nagyságát, hogy ma már saját neve (DreamDrive) és szponzora is van (American Family Insurance). Mike McCarthy az edzőtábor első napján átvágja a szalagot, a játékosok kisétálnak és gyermekek százai üdvözlik őket. A legkülönbözőbb guruló-alkalmatosságok várják a játékosokat, a triciklitől a rolleren át a gokartig, mindenki kiválasztja a neki szimpatikus járgányt és a gyerekek gyűrűjében mennek a Don Hutson Centerig. Ezzel kapcsolatban érdekesség, hogy 1994-ben, mikor a létesítményt átadták, külön gondoltak erre a hagyományra és egy méretes biciklitároló is helyett kapott benne.

A drótszamarakat természetesen többnyire feldíszítik, zöld-aranyban pompáznak, gyakran ráírják melyik játékosnak szánják. A lurkók pedig egészen az edzőközpont bejáratáig kísérik kedvenceiket, sokszor még a sisakokat is segítenek vinni. Ám ezek a gyermek bringák nem feltétlen egy 130 kilós falember szállítására vannak kitalálva, ezért évről-évre előfordulnak kisebb balesetek: törött ülések, kitört kerek, tönkrement kormányok, leszakadt láncok, de ezt a gyerekek egy percig sem bánják. Reggie White például ennek elkerülése érdekében volt, hogy gyalog ment az edzésre, a gyerekek pedig fürtökben lógta rajta, felmásztak a hátára, volt akit ölbe kapott a legendás defensive end, aki híres volt barátságos személyiségéről.

Nem ritka az sem, hogy a játékosok igazi barátságot kötnek egy-egy lurkóval. Brett Swain, aki 2008 és 2010 között volt a csapat elkapója egy Elyse nevű kislány biciklijét használta minden évben, és az után is tartotta a kapcsolatot fiatal rajongójával miután a csapat kivágta.

Ez a hagyomány egy nagyon fontos eleme a játékosok és a szurkolók viszonyának és segít tovább mélyíteni a csapat és a város amúgy is végtelenül szoros kapcsolatát. Nagy esemény mindenki számára, amely évtizedek óta tart és reméljük még nagyon sokáig így is marad.

Forrás: www.packersclub.hu